A mániás depresszió jellemzően depresszióval kezdődik, a betegség lefolyása során legalább egy mániás szakasz fordul elő. A depressziós szakaszok időtartama általában 3-6 hónap. A betegség legsúlyosabb formája a I. típusú bipoláris betegség, ebben depreszsziós és kifejezett mániás szakaszok váltakoznak. A kevésbé súlyos II. típusú bipoláris betegségben a rövid depressziós szakaszokat hipománia követi. A depresszió és mánia sokszor évszaknak megfelelően, például a depresszió ősszel és télen, míg a mánia tavasszal és nyáron jelentkezik.

A betegség még ennél is enyhébb formája a ciklotim zavar, ennek során az emelkedett és szomorú időszakok kevésbé erőteljesek, általában csak néhány napig tartanak, szabálytalan időközönként viszonylag gyakran jelentkeznek. Bár a ciklotim zavar néha súlyosabb mániás depresszióvá fejlődhet, a legtöbb betegnél ez soha nem történik meg. A ciklotim zavar fellendítheti a beteg üzleti, személyes sikereit, kreativitását, ugyanakkor a munkában és a tanulásban hullámzó teljesítményhez, a lakhely gyakori változtatásához, a partnerkapcsolatok ismétlődő megszakadásához, váláshoz, alkohol- és gyógyszerabúzushoz vezethet. A betegek mintegy egyharmadában a tünetek kezelést igénylő kedélybetegséggé alakulhatnak.

A mániás depressziót jellegzetes tünetei alapján diagnosztizálhatjuk. Az orvos megállapítja, hogy a beteg éppen mániás vagy depressziós szakaszban van, és ennek megfelelően határozza meg a kezelés módját. Kb. három mániás-depressziós betegből egynél a mánia (vagy hipománia) és depresszió együttes jelentkezése fordul elő. Ezt az állapotot kevert bipoláris állapotnak hívjuk.

A mániás depresszió majdnem minden esetben ismétlődő jellegű. Néha a depressziós és mániás szakaszok között normális hangulati állapot egyáltalán nem fordul elő. Egyesekben gyakrabban váltakoznak a szakaszok, másokban ritkábban. A betegek mintegy 15%-ában, többnyire nőkben, 3 vagy négy szakasz is előfordulhat évenként. Nehezebb a kezelés azok esetében, akiknél a szakaszok gyakrabban váltakoznak.

Valamennyi antidepresszáns a depressziót mániára vagy hipomániára változtathatja át, néha pedig a szakaszok gyors váltakozását okozzák, ezért ezeket a szereket csak rövidtávon, a beteg hangulatát nyomon követve célszerű alkalmazni. A hipomániás vagy mániás állapot jelentkezéseinek első jelére az antidepresszáns szedését be kell szüntetni. Optimális esetben az antidepresszáns szedésével egyidejűleg hangulatszabályozó szert - például lítiumot vagy görcsgátlót - kell alkalmazni.

A lítium nem fejt ki hatást a normális hangulatra, azonban a betegek mintegy 70%-ánál csökkenti a hangulatváltások gyakoriságát. Az orvosnak a lítium vérszintjét vérvizsgálatokkal rendszeresen nyomon kell követnie. A lithium mellékhatása lehet remegés, apró izomrángás, hányinger, hányás, hasmenés, szomjúság, fokozott vizeletürítés és súlygyarapodás. Ezek a mellékhatások általában időszakosak, és az adagolás változtatásával enyhíthetőek, illetve megszüntethetőek. A lítium az aknék és pszoriázis fellángolását, a pajzsmirigyhormon szintjének csökkenését okozhatja, emiatt a pajzsmirigyhormon pótlására lehet szükség. Az adagolás mérséklése csökkentheti a mellékhatásokat, néha azonban a lítium alkalmazását fel kell függeszteni, amire a mellékhatások teljesen megszűnnek. Ritkán a lítium hosszú távú alkalmazása károsan hat a vesére, ezért a vese működését vér- és vizeletvizsgálattal 3-4 havonta ellenőrizni kell.

Ha a vérben nagyon magas a lítium szintje, állandó fejfájás, zavartság, aluszékonyság, görcsrohamok, szívritmuszavarok fordulhatnak elő; idősekben a mellékhatások kialakulásának nagyobb az esélye. Szülni kívánó nőnek a terhesség kezdete előtt abba kell hagynia a lítium szedését, mert az ritkán szívfejlődési rendellenességeket okozhat a fejlődő magzatban.

Az elmúlt évek során új gyógyszeres terápiák váltak elérhetővé. A hirtelen fellépő mániás szakaszokat risperidon, kvetiapin vagy olanzapin (úgynevezett atípusos antipszichotikumok) segítségével kezelhetjük, ezeknél a szereknél komoly mellékhatások kialakulásának csekély a kockázata. A mánia kezelésére használatos egyéb szerek között megtaláljuk a karbamazepin és divalproex görcsgátlókat; figyelembe kell venni azonban, hogy a karbamazepin csökkentheti a vörös- és fehérvérsejtek számát, a divalproex pedig, elsősorban gyermekekben, májkárosodást, ritka esetben súlyos hasnyálmirigy-károsodást okozhat. Állandó orvosi felügyelet mellett ezek a problémák időben észrevehetőek, ezért a karbamazepin és divalproex alkalmazása értékes alternatívát jelenthet a lítium alkalmazásával szemben, főleg olyan betegekben, akik az egyéb kezelésekre nem reagálnak.

Legújabban a lamotrigin görcsgátlót kezdték alkalmazni a mániás depresszió kezelésében, főként annak depressziós fázisában. A lamotrigin alkalmazásával néhány betegben helyettesíthetők az antidepresszánsok. A karbamazepinhez hasonlóan a lamotrigin is súlyos bőrkiütéseket okozhat. További használatos görcsgátlók az oxkarbazepin és a topiramat.

A hangulatstabilizáló szereket szedőknél ajánlatos a pszichoterápia is, ennek fő szerepe a beteg együttműködésének biztosítása. A csoportterápia segítségével a betegek és rokonaik jobban megérthetik a mániás depresszió mibenlétét, könnyebben alkalmazkodhatnak ahhoz.

A fototerápia , amely mesterséges fénnyel való kezelést jelent, néha a mániás depresszió kezelésében használatos, főleg annak enyhébb, szezonális formáiban: őszi-téli depresszióban és tavaszi-nyári hipomániaban (szezonális hangulati zavar). Túl erős fény azonban hipomániát válthat ki, esetleg szemkárosodást is okozhat, ezért a fototerápiát mindig kedélybetegségekre specializálódott orvosnak kell felügyelnie.