A poszttraumás stresszállapotok valamilyen nyomasztó, traumatikus élmény által okozott szorongásos zavarok, amiket a beteg újra és újra átél.
A tapasztalatok azt mutatják, hogy a halálos vagy súlyos sérüléssel való fenyegetettség jóval a megtörténte után is hat az emberekre. A jelentős mértékű félelem, tehetetlenség, borzalom sokáig kísértheti az embert.
A traumatikus élmények közé sorolhatjuk a halálos vagy súlyos sérüléssel járó veszélyhelyzetet, más ember elleni erőszak látványát, például háborús cselekményeket, szexuális vagy fizikai támadás átélését vagy látványát, valamilyen katasztrófát, legyen az akár természeti (hurrikán), akár ember által előidézett (súlyos közlekedési baleset). Néha a tünetek csak hónapokkal, akár évekkel az élmény bekövetkezte után törnek felszínre (késleltetett kezdet). Ha a poszttraumás stresszállapot már legalább 3 hónapja fennáll, krónikusnak tekintjük.
A betegség a népesség mintegy 8%-át érinti élete során, a gyermekkort is beleértve. 
Sok olyan személy, aki valamilyen traumatikus eseményt
él át vagy annak tanúja lesz, például háborús veteránok, nemi vagy fizikai erőszak
áldozatai, poszttraumás stresszállapotba kerül.
A betegség során a traumatikus eseményt a beteg újra és újra átéli, többnyire rémálmok vagy emlékek formájában. Ha a beteg az eredeti traumát okozó helyzethez hasonló szituációba kerül, gyakran erős szorongás, félelem lesz úrrá rajta. Ilyen helyzet lehet például a traumás élmény évfordulója, pisztoly látványa az után, hogy valakit rablótámadás során pisztollyal fejbevertek, kis hajóban utazás majdnem vízbefulladással végződő baleset után.
A beteg következetesen kerüli az olyan helyeket és dolgokat, melyek a traumára emlékeztetik, emellett megpróbálja kerülni azokat a gondolatokat, érzéseket, beszélgetéseket, tevékenységeket, helyzeteket és személyeket, melyek a traumával kapcsolatba hozhatóak. Akár emlékezetvesztés (amnézia) is előfordulhat a traumás esemény egyes vonatkozásaival kapcsolatban. A betegek érzelmileg tompák, álmatlanság tüneteitől szenvednek (nehezen alszanak el, illetve könnyen felriadnak). Gyakran jelentkeznek a depresszió és a bűntudat jelei is, továbbá a beteg kevesebb érdeklődést mutat a régebben kellemesnek tartott tevékenységek iránt.
