A kényszerneurózisokban valamilyen visszatérő, nem kívánt, tolakodó gondolat, kép vagy sugallat fordul elő, ami butának, furcsának, rossznak vagy rémisztőnek tűnik (kényszergondolatok) az azt megtapasztaló számára, ezt pedig az a kényszer kíséri, hogy a kényszergondolatokkal járó kellemetlenséget valamilyen módon enyhítse (kényszercselekedetek).
A betegség nők és férfiak között egyenlő arányban fordul elő, adott 6 hónapos időszakban a népesség mintegy 1.5%-át érinti.
A kényszergondolatok többnyire valamilyen bántalommal, kockázattal vagy veszéllyel állnak kapcsolatban. A leggyakoribb valamilyen szennyeződéstől való aggodalom (például félelem attól, hogy a kilincsek megfogása betegséget okoz), kétség (aggodalom amiatt, vajon be van-e zárva a bejárati ajtó), félelem valamilyen veszteségtől, vagy félelem attól, hogy a beteg fizikailag megsért valakit.
A betegségben szenvedők 95%-a érez kényszert valamilyen szertartás elvégzésére, ami ismétlődő, megfontolt, szándékos tett. A kényszergondolat kontrollálása érdekében tett szertartás lehet például a szennyeződést eltüntető tisztálkodás, mosakodás, a kétségeket csökkentő ellenőrzés, bezárkózás az elvesztés megelőzése érdekében, továbbá az esetlegesen agresszió forrásává váló emberek kizárása. A legtöbb szertartás, például a túl gyakori kézmosás vagy az ajtó bezártságának állandó ellenőrzése, szembetűnő. Más szertartások, például valaminek az állandó megszámolása, vagy valamely veszély megszüntetése érdekében tett kijelentések, nem figyelhetők meg közvetlenül. A kényszergondolatokat nem mindig kísérik kényszercselekedetek.
A legtöbb kényszerneurózisban szenvedő beteg tisztában van azzal, hogy rögeszmés
gondolatai mögött nem áll valódi veszély, és megelőző viselkedésének nincs eredménye.
Ezért a kényszerneurózis különbözik a pszichotikus zavaroktól, amiknél a beteg elveszti
kapcsolatát a valósággal. A kényszerneurózis eltér a kényszeres zavaroktól is, 
melyekben bizonyos személyiségjegyek alakulnak ki (pl.
maximalizmus). Mivel a betegek tisztában vannak azzal, hogy rögeszmés viselkedésük
eltúlzott, bizarr, a szégyen és a megbélyegzés elkerülése érdekében szertartásaikat
titokban végzik, még akkor is, ha ezek napi több órát vesznek igénybe.
A kényszerneurózisos betegek mintegy harmada depresszióban is szenved a diagnosztizáláskor. Öszszességében a betegek kétharmada válik depresszióssá a betegség folyamán.
