MSD Orvosi kézikönyv a családban, Főszerkesztő: Mark H. Beers, MD
Kereséshez »
Tartalomjegyzékhez »
100. FEJEZET - Szorongásos zavarok
A szorongásos zavarban szenvedők az adott
körülményekhez képest indokolatlanul nagymértékű, krónikus, de hullámzó aggodalmat,
nyugtalanságot éreznek.
A szorongás valamilyen veszélyre vagy pszichológiai stresszre adott normális reakció,
amit alkalmanként mindenki átél. A szorongás normális esetben a félelemérzésben
gyökerezik, és fontos túlélési funkciónak számít. Veszélyhelyzet esetén a szorongás
egyfajta "harcolni vagy menekülni" reakciót idéz elő. Ebben a helyzetben élettani
változások jönnek létre, a véráramlás növekedik a szívben és az izmokban, ellátva így a
testet az életveszélyes szituáció megoldásához szükséges energiával és erővel, például
agresszív állat elől való elfutáshoz, vagy a támadóval való harchoz. Ugyanakkor, ha a
szorongás nem a megfelelő időben, vagy olyan gyakorisággal, intenzíven vagy hosszan
jelentkezik, hogy a zavart okoz a személy normális tevékenységeiben, kóros állapotról
beszélhetünk.
A szorongásos zavarok a mentális rendellenességek közül a leggyakoribbak, az Egyesült
Államok felnőtt lakosságának mintegy 15%-át érintik. A szorongásos zavarban szenvedők és
orvosaik azonban többnyire nem figyelnek fel a betegségre, következésképp ritkán kerül
ellátásra.
Okok
A szorongásos zavarok okait nem ismerjük teljesen, de kiváltásukban mind testi, mind
pszichológiai körülmények közrejátszanak. Mivel egyes családokban a betegség
előfordulása gyakori, az öröklődés szerepe valószínűnek tűnik. Pszichológiai szempontból
a szorongást a környezeti stresszre, például fontos kapcsolat megszakadására, vagy
valamilyen életveszélyes helyzetre adott válasznak tekinthetjük. Ha egy személy
stresszreakciója nem megfelelő, vagy a személyt elárasztják az események, szorongásos
zavar alakulhat ki. Például egyes embereket a tömeg előtt való beszéd felvillanyoz, míg
másokban rémületet kelt, szorongani kezdenek, annak tüneteivel: izzadnak, félnek, gyors
a szívverésük, remegnek.
Szorongásos zavar alakulhat ki valamely szervi rendellenesség vagy gyógyszer
használatának következményeként is. Például a pajzsmirigy túlműködés, a
kortikoszteroidok vagy a kokain használata is a szorongásos zavar tüneteinek
megjelenéséhez vezethet.
Panaszok, tünetek és kórisme
A szorongás előtörhet hirtelen, pánikszerűen, vagy fokozatosan, percek, órák, napok
alatt. A szorongásos állapot tetszőleges ideig tarthat, pár másodpercig, vagy akár
évekig is. Intenzitása is változó az éppen észrevehetőtől a teljes erővel lecsapó
pánikrohamig, 
ami során a beteg lélegzete elakad,
szédülést és heves szívverést tapasztal.
A szorongásos zavarok annyi aggodalmat okozhatnak, és akkora befolyással lehetnek a
beteg életére, hogy könnyen depresszió alakulhat ki. Néha a depresszió jelentkezik először, a szorongásos zavar pedig később.
A diagnózist nagyrészt a tünetek alapján lehet felállítani. A szorongás elviselésének
képessége változó, annak megállapítása, hogy mi számít abnormális szorongásnak, igen
bonyolult. A családban előforduló szorongásos zavar (kivéve a poszttraumatikus
stresszállapotot) segíthet az orvosnak a diagnózis felállításában.
Kezelés
A pontos diagnózis felállítása fontos, mivel a kezelés betegenként változó. Emellett
el kell különíteni a szorongásos zavart az egyik mentális zavarok által okozott
szorongástól, amikre más kezelést kell alkalmazni. A szorongásos zavar fajtájától
függően alkalmazott gyógyszeres terápia vagy pszichoterápia (például viselkedésterápia),
egyedül vagy kombinálva, a legtöbb esetben jelentősen csökkentheti a szorongást és az
életvezetési zavart.
Kapcsolódó kép »Kapcsolódó kép »
