Az elmúlt 40 év során több, igen hatékony pszichoaktív gyógyszert fejlesztettek ki, amiket a pszichiáterek, és más orvosok is széles körben alkalmaznak. E gyógyszereket többnyire aszerint kategorizálják, hogy mely zavar kezelésére írják fel elsősorban. Az antidepresszánsokat például a depresszió kezelésére használják. Az antidepresszánsok legújabb és leginkább használt fajtája a szelektív szerotonin visszavétel gátlók csoportja. További antidepresszánsok kifejlesztése is folyamatban van. Az antipszichotikus gyógyszerek, pl.: a klórpromazin, a haloperidol és a tiotixen, pszichotikus zavarok, például skizofrénia kezelésében alkalmazhatóak. Az újabb antipszichotikus szerek, például a klozapin, a risperidon, az olanzapin és a kvetiapin használata kevesebb mellékhatásuk miatt egyre elterjedtebbé válnak. A szorongásoldó szereket (pl.: klonazepám és diazepám), továbbá a szelektív szerotonin visszavétel gátlókat (antidepresszánsok) a szorongásos zavarok, például a pánikbetegség és a fóbiák kezelésében alkalmazzák. Mániás-depressziós betegségek kezelésére a hangulatstabilizáló szereket, pl. a lítiumot, a karbamazepint és a valproátot használják.

Az elektrokonvulzív terápia során elektródákat erősítenek a fejre, majd áramütések sorozatának teszik ki az agyat, görcsrohamokat okozva benne. Ez a kezelés következetesen a legjobb terápiának bizonyult súlyos depresszió esetén. Sok, a kezelésben részesült betegnél átmeneti emlékezetvesztés tapasztalható. A médiában festett kép ellenére az elektrokonvulzív terápia biztonságos és ritkán okoz komplikációkat, az újabban kifejlesztett altatók és izomlazítók használata nagyban csökkentette az esetleges kockázatot.

Az elmúlt években jelentős előrelépés történt a pszichoterápiás kezelések terén. A pszichoterápia, melyet sokszor csak "beszélgetésterápiának" neveznek, azon az elven alapul, hogy minden betegben megtalálható a gyógymód a betegségére, amit egy megbízható pszichoterapeuta támogatásával felszínre lehet hozni. A pszichoterapeuta empatikus, elfogadó hozzáállása többnyire lehetővé teszi, hogy a beteg megtalálja problémáinak forrását, és alternatívákat dolgozzon ki ezek megoldására. A terápia során elért érzelmi tudatosság általában a hozzáállás és a viselkedés változásához vezet, így a beteg teljesebb, boldogabb életet élhet.

A pszichoterápia alkalmazása széles körben javasolható. Még az elmekórképekben nem szenvedőknek is hasznára válhat a terápia bizonyos problémák, például munkahelyi nehézségek, hozzátartozó krónikus betegsége vagy gyász megoldásában. A csoportterápia, a párterápia és a családterápia szintén széles körben elterjedt.

A legtöbb mentálhigiénés szakember a pszichoterápia alábbi 5 fajtájának egyikét gyakorolja: pszichoanalízis, pszichodinamikus pszichoterápia, kognitív terápia, viselkedésterápia és interperszonális pszichoterápia.

A pszichoanalízis a pszichoterápia legrégebbi formája, amit Sigmund Freud fejlesztett ki a huszadik század elején. A beteg általában heti 4-5 alkalommal fekszik a terapeuta irodájában elhelyezett kanapéra, és megpróbál arról beszélni, ami éppen eszébe jut. Ezt az eljárást szabad asszociációs gyakorlatnak nevezik. Elsősorban a múltban történt kapcsolatok jelenbeli megismétlődésén van a hangsúly. A beteg és a terapeuta közötti kapcsolat rendkívül fontos részét képezi a kezelésnek. Annak megértésével, hogyan befolyásolják a múltban történtek a jelent, a beteg alkalmazkodóbbá válik kapcsolataiban és munkájában egyaránt.

A pszichodinamikus pszichoterápia a pszichoanalízishez hasonlóan a tudatalattinak a jelenlegi gondolatokra, érzelmekre és viselkedésre gyakorolt hatásait vizsgálja. A pszichoanalízissel szemben azonban e kezelés során a beteg fekvés helyett általában ül, és hetente csak 1-3 alkalommal vesz részt kezelésen, emellett kisebb hangsúly van a beteg és a terapeuta kapcsolatán.

A kognitív terápia a beteg gondolkodásában levő torzulások, és az ezek által okozott problémák felismerésében segít. A kezelés azon az elven alapul, hogy az emberek érzéseit és viselkedését az határozza meg, miként értelmezik a velük történteket. Az alapvető meggyőződéseinek és feltételezéseinek feltárásával a beteg elkezdhet másként gondolkozni tapasztalatairól, ezáltal tünetei enyhülnek, érzései és viselkedése megváltoznak.

A viselkedésterápia hasonló a kognitív terápiához, néha a kettőt kombinálva, kognitív-viselkedésterápiaként alkalmazzák. A viselkedésterápia alapja, a tanulási elmélet, vagyis az, hogy az abnormális viselkedés alapvető oka a helytelen tanulás. A viselkedésterápia olyan beavatkozásokat foglal magában, melyek segítenek a betegnek megtanulni az alkalmazkodást, miközben lassan leszokik korábbi viselkedéséről. Példa a viselkedésterápia alkalmazására a feltáró terápia.

Az interperszonális terápiát eredetileg a depresszió rövid ideig tartó kezelésére fejlesztették ki, és a depressziós személy kapcsolatainak javulását hivatott elérni. Fő célja a megoldatlan problémák, konfliktusok feltárása, amik akkor alakulnak ki, ha a személy az elvárásaitól eltérő helyzetben találja magát (például, mikor a partnerkapcsolatot kialakító nő háztartásbeliként elképzelt helyzete helyett rákényszerül arra, hogy a család fő eltartója legyen), esetleg jelentős szociális változások (pl. mikor az aktívan dolgozó ember nyugdíjba megy), illetve kommunikációs nehézségek esetén. A terápia során a terapeuta megtanítja a beteget arra, hogyan javítsa személyes kapcsolatait, hogyan emelkedjen felül szociális kirekesztettségén, továbbá hogyan térjen el berögzült reakcióitól.

Ezt a két kezelést általában fájdalom és olyan testi zavarok kezelésében alkalmazzák, melyeknek valamilyen pszichológiai vonatkozása is van. A hipnózis tulajdonképpen egyfajta transz vagy módosult tudatállapot elérése, míg a hipnoterápia során a pszichoterapeuta valamilyen beavatkozást végez a hipnózis alatt. Ezek a módszerek elősegítik a relaxációt, csökkentve ezáltal a szorongást és feszültséget. Sikerrel alkalmazhatók például rákos betegeknél, akiknél a fájdalom szorongással vagy depresszióval társul.