Nincs általános mérce a mellékhatások súlyosságának leírására vagy mérésére. Az értékelés nagymértékben szubjektív. Ezt figyelembe véve enyhének, mérsékeltnek vagy súlyosnak minősíthetjük őket.
Általában az enyhe és kisebb jelentőségű reakciók között találjuk az emésztéssel kapcsolatos problémákat, a fejfájást, a gyengeséget, a bizonytalan izomfájdalmakat, a rossz közérzetet (mikor valaki általánosan betegnek vagy rosszul érzi magát) és az alvás megváltozását. Akik azonban megtapasztalják ezeket, azok számára rendkívül kellemetlenek lehetnek, ezért a betegek kevésbé szedik előírás szerint a gyógyszerüket, és a terápia nem éri el a célját.
Az általában enyhének minősített reakciókat mérsékeltnek kell tekintenünk, ha az azokat elszenvedő személy határozottan kellemetlennek, idegesítőnek vagy elviselhetetlennek találja őket. További mérsékelt reakciók a bőrkiütések (különösen, ha kiterjedtek és tartósak), a látási zavarok (különösen kontaktlencsét viselőkben), az izomremegés, a vizeletürítési nehézség (ami idősebb férfiak körében nagyon gyakori), bármilyen észlelhető kedélyváltozás vagy mentális zavar, és bizonyos változások a vér alkotóelemeiben: átmeneti fehérvérsejt-szám csökkenés, vagy pl. a glükóz koncentrációjának változása.
Az enyhe vagy mérsékelt mellékhatások nem jelentik feltétlenül azt, hogy a gyógyszer szedését abba kell hagyni, különösen, ha nincs megfelelő alternatíva. Az orvos azonban valószínűleg módosítja az adag nagyságát, a napi adagok számát és a bevétel időpontját (pl. étkezés előtt vagy után; reggel vagy lefekvés előtt). További gyógyszerek is adhatók a mellékhatások mérséklésére (pl. székletpuhító a szorulás oldására).
A súlyos gyógyszermellékhatások közé az életet veszélyeztető reakciók tartoznak (például a májelégtelenség vagy a szívritmuszavarok), amik tartós vagy jelentős egészségkárosodást vagy kórházi ellátást, illetve terhes nőknél magzati rendellenességet okoznak. Ezek a reakciók viszonylag ritkák. Ha valakinél ilyen súlyos gyógyszerreakció alakul ki, általában meg kell szakítania a gyógyszer szedését, és kezeltetnie kell magát. Az orvos azonban néha kénytelen folytatni a kockázatos gyógyszeres kezelést (pl. a kemoterápiás kezelést daganatos betegek, vagy az immunszuppresszív kezelést szervátültetésen átesett betegek esetében), viszont minden lehetséges lépést megtesz a súlyos gyógyszerreakciókat ellensúlyozására.
Kapcsolódó kép »
