A tolerancia a beteg csökkent válaszkészsége a gyógyszerre, ami akkor fordul elő, mikor a gyógyszert ismétlődően alkalmazzák, és a szervezet hozzászokik annak folyamatos jelenlétéhez. A rezisztencia a mikroorganizmusok vagy a daganatos sejtek képessége arra, hogy ellenálljanak az ellenük általában hatékony gyógyszer hatásainak.
Ismételt gyógyszerhasználat esetén tolerancia fejlődhet ki az adott gyógyszerrel
szemben. Ha valaki például hosszú időn keresztül vesz magához morfint vagy alkoholt,
egyre nagyobb dózisokra van szüksége az azonos hatás eléréséhez. Általában a
metabolizmus felgyorsulása (gyakran a lebontást végző májenzimek megnövekedett
aktivitása miatt), és a kötőhelyek (sejtfelszíni receptorok) számának, vagy a kötés
erejének csökkenése vezet a tolerancia kialakulásához. 
Mikroorganizmusokról, főleg baktériumokról szokták mondani, hogy
rezisztenssé/ellenállóvá/ váltak, amikor az ellenük egyébként hatékony gyógyszer
(antibiotikum) nem pusztítja el őket, vagy nem gátolja működésüket. Ezek a törzsek akkor
fejlődnek ki, ha mutáció következik be, vagy ha a rezisztenciáért felelős géneket egyik
baktérium egy másikba juttatja át. A daganatos sejtekben
mutáció hatására fejlődhet ki rezisztencia a daganatot egyébként elpusztító szerrel
szemben.
A tolerancia vagy rezisztencia mértékétől függően az orvos az adag növelésére vagy a gyógyszer váltására kényszerülhet.
Az idős emberek általában több gyógyszert szednek, mint a fiatalok, mivel nagyobb
valószínűséggel szenvednek súlyos, gyakran krónikus betegségekben. Egy idős ember
átlagosan négy-öt vényköteles és két vény nélkül kapható gyógyszert szed naponta. Ezen
felül az idősek a fiatalokhoz képest több mint kétszer érzékenyebbek a mellékhatásokra. A mellékhatások pedig nagyobb valószínűséggel lesznek
súlyosabbak, befolyásolva az életminőséget, gyakoribb orvoshoz járást és kórházi ápolást
vonva maguk után.
A kor előrehaladtával a szervezet víztartalma csökken, a vízhez viszonyított
zsírtartalma pedig nő. Ezért idős emberekben a vízben oldódó gyógyszerek koncentrációja
magasabb lesz, mert kevesebb vízben oldódnak, a zsírban oldódó gyógyszerek pedig nagyobb
mértékben halmozódnak fel, mert viszonylag több zsírszövet tudja tárolni őket. Ezen
kívül a kor előrehaladtával a vesék kevésbé tudják a gyógyszereket kiválasztani a
vizeletbe, a máj pedig sok gyógyszert kevésbé tud lebontani, illetve az együtt szedett
szerek versenyeznek a májban található enzimek lebontó helyeiért. A korral kapcsolatos mindezen változások miatt sok gyógyszer
tovább marad egy idős ember szervezetében, mint egy fiatalabbéban, ami növeli a
gyógyszer hatástartamát és a mellékhatások fellépésének kockázatát. Ezeknek az okoknak a
következtében az időseknek bizonyos gyógyszerekből kisebb dózisra vagy naponta kevesebb
adagra van szükségük. Célszerű lehet továbbá egyes gyógyszereket biztonságosabb
készítményekkel felcserélni.
