A deréktáji fájdalom hátterében számos ok állhat, azonban gyakran ez nem határozható meg.

A leggyakoribb okok egyike az izmok és szalagok feszülése, húzódása. Ez lehet emelés, testedzés vagy olyan mozdulat következménye, mely az illetőt váratlanul éri (például elesés során vagy autóbalesetben). Az erősítő torna következtében létrejövő deréktáji fájdalmat esetenként "súlyemelő derék"-nek (ágyéki húzódás) hívják. Ez nemcsak akkor következhet be, ha az ember súlyt emel fel, hanem akkor is, ha valaki az amerikai futballban az ellenfél csatárát meglöki; kosárlabdában a visszapattanó labdát elkapva hirtelen megfordul, hogy a labdát pattogtatva fusson tovább; vagy csak meglendíti a baseball-, esetleg a golfütőt. A derék sérülése könnyebben alakul ki rossz kondíció esetén, amikor a gerincet tartó izmok meggyengültek. Szerepet játszik még a rossz testtartás, a helytelen emelési technika, az elhízottság és a fáradtság is.

Artrózisban (degeneratív ízületi elváltozásban) a csigolyákat borító és védő porc károsodása figyelhető meg. A kórkép feltehetőleg, legalábbis részben, az éveken át ható húzó és szakító erőknek tudható be. A csigolyák közti porckorongok pusztulnak, ami a rések szűkülését és a gerincvelői gyökök összenyomódását vonja maga után. Szabálytalan csontkinövések (csőrök) indulhatnak ki a csigolyákból, az idegek további nyomását okozva. Ezek deréktáji fájdalomhoz és merevséghez vezetnek.

Csontritkulásban a csontok ásványi anyag tartalma csökken, emiatt a csontok könnyebben törnek el. A csigolyák különösen érzékenyek a csontritkulásra, gyakran ellapulnak, kompressziós törést szenvednek (hirtelen, súlyos háti fájdalmat okozhat), és nyomják a gerincvelői ideggyököket (aminek krónikus hátfájdalom lehet a következménye). A legtöbb csontritkulásos törés azonban a hát felső és középső területein alakul ki, és ezért a fájdalom rendszerint ide, és nem a deréktájra korlátozódik.

Porckorong-szakadás vagy -sérv is okozhat derékfájdalmat. A porckorong erősebb külső és lágy, zselészerű belső részből áll. A felső és alsó csigolya összenyomódásakor (pl. súly felemelésekor) a külső rész átszakadhat, és fájdalom jelentkezik. A porckorong tartalma a résen keresztül kipréselődhet, és előboltosulhat (porckorongsérv). Az elődomborodó rész nyomhatja, irritálhatja vagy károsíthatja is a közelében fekvő gyököt, s ezzel a fájdalmat tovább súlyosbítja. A kiszakadt vagy sérvként elődomborodó porckorong gyakran okoz ülőidegzsábát (isiászt).

Idősekben a spinális sztenózis (azaz a gerinc közepén végighúzódó, gerinccsatorna) a deréktáji fájdalom gyakori oka. Ez a kórkép a szűk gerinccsatornával született középkorúakban is jelentkezhet. Artrózis és Paget-kór okozhatja. A spinális sztenózis isiásszal és derékfájdalommal is járhat.

Szpondilitisz ankilopetikában a gerinc és a nagy ízületek gyulladása merevséghez és háttáji fájdalomhoz vezet. Ez a kórkép férfiakban gyakoribb, és túlnyomórészt 20-40 éves kor között kezdődik.

A deréktáji fájdalom néha kisugárzó fájdalom következménye, mely a szervezet más pontjáról ered, például a vesékből, a húgyhólyagból, a méhből vagy a prosztatából, de a beteg a fájdalmat a derekában érzi. A premenstruációs szindróma vagy a húgyhólyag fertőzése is járhat ilyen fájdalommal.

A deréktáji fájdalom kevésbé gyakori okai között szerepel az övsömör; az emlőből, tüdőből, prosztatából vagy veséből kiinduló rosszindulatú daganat, mely áttétet ad a gerincbe; a csontrák (mielóma multiplex); a fibromialgia; és születési rendellenességek például szkoliózis (oldalirányú gerincferdülés). A stressz is hozzájárulhat a deréktáji fájdalom kialakulásához, bár ennek mechanizmusa pontosan nem ismert. Nehéz fizikai munka, elhízás, dohányzás és az edzettség hiánya szintén elősegítheti a kórkép kifejlődését.

A fájdalom az októl függően jelentkezhet időnként, de tartós is lehet; felületes vagy mélyről induló; tompa és hasogató, lüktető vagy éles. Több típusa létezik.

A helyi fájdalom a derék körülírt részét érinti. Rendszerint feszülés, húzódás áll a hátterében. A sérülés kialakulásakor hirtelen fájdalom jelentkezhet. A fájdalmat testhelyzet-változtatással, vagy enyhe testmozgással egybekötött nyújtó gyakorlatokkal gyakran enyhíteni lehet. Mind az intenzív testmozgás, mind a tétlenség rendszerint rontja a panaszokat. A fájdalom lehet folyamatos és hasogató, vagy néha jelentkezhet éles fájdalomként. A deréktáj nyomásérzékeny lehet. A fájdalmat okozó mozdulatokat a szervezet védekező izomspazmusokkal igyekszik elkerülni A körülírt fájdalom rendszerint napok-hetek alatt fokozatosan megszűnik.

A gerincvelői gyökök nyomásából származó fájdalmat porckorongsérv, artrózis, gerinccsatorna-szűkület vagy Paget-kór okozhat. A fájdalom gyakran nehezebb emelését követő percekben-órákban alakul ki, de kifejlődhet magától is. Ez a típusú fájdalom rendszerint tompa sajgó érzés, melyhez kifejezett, éles kisugárzó fájdalom társulhat. Az érintett gyöktől függően a fájdalom a test különböző részeibe sugározhat. A fájdalom a deréktájról gyakran a farba és az érintett oldali lábba sugárzik, isiászt okozva. Az éles, kisugárzó fájdalmat ki lehet váltani köhögéssel, tüszszentéssel, hasprés fokozódásával vagy úgy, hogy a beteg a lábak behajlítása nélkül előrehajlik. A porckorongsérv okozta fájdalom járásra romlik. A gerinccsatorna szűkületekor a fájdalom jellegzetes módon kiegyenesedett testtartás mellett rosszabb (járás közben), a gerinc előrehajlásakor enyhül (előregörnyedéskor). Amennyiben a fájdalom hátterében kompressziós törés áll, a panaszok rendszerint hirtelen kezdődnek, a hát egy bizonyos területére lokalizálódnak, és állás-járás mellett rosszabbodnak. A tört csigolya melletti terület nyomásérzékeny lehet.

A fájdalom és a nyomásérzékenység az esetek többségében hetek-hónapok alatt fokozatosan megszűnik. Amennyiben a gyök kompressziója kifejezett, a fájdalomhoz a láb gyengesége, tűszurkálás-érzés, érzéskiesés, vagy a vizelet- és székletürítés zavara társulhat.

A (más szervekből kiinduló) kivetülő fájdalom mélyen sajgó, állandó és viszonylag kiterjedt (diffúz) fájdalom. A mozgás típusos esetben nem befolyásolja, éjszaka azonban a panaszok rosszabbak. A vese fertőzései, például, olyan ágyéki fájdalmat okoznak, mely inkább a derék oldalsó részét, semmint a közepét érinti.

A panaszok, a kórtörténet és a fizikális vizsgálat alapján a deréktáji fájdalom oka valószínűsíthető. A fizikális vizsgálat során a beteget megkérik, hogy bizonyos mozdulatokat végezzen el, melyek révén a fájdalom típusa meghatározható. Az orvos, például, arra kéri a háton fekvő beteget, hogy nyújtva emelje fel az egyik lábát. Amennyiben a fájdalom izomfeszülésre vagy húzódásra vezethető vissza, további vizsgálatra rendszerint nincsen szükség. Egyéb gyanú esetén további vizsgálatok indokoltak.

Az ágyéki gerinc röntgen vizsgálatával kimutatható lehet a porckorongsérv, az artrózisos degeneratív elváltozások, a csontritkulásra visszavezethető kompressziós törések és a szkoliózis (gerincferdülés). Az MRI és a CT képes a porckorongsérv, a gerinccsatorna-szűkület továbbá a daganat diagnózisának megerősítésére vagy kizárására. Ritkán, ha az MRI-felvételek nehezen értékelhetőek, mielográfiás CT-vizsgálatra lehet szükség. Esetenként az idegkárosodás helyének a meghatározására elektromiográfiát végeznek.

A deréktáji fájdalom megelőzésének leghathatósabb eszköze a rendszeres testmozgás. A testmozgás két formája vezet kedvező eredményre: a szabadtéri és a speciális izomerősítő és -nyújtó gyakorlatok.

A szabadtéri sporttevékenységek, pl. az úszás, a gyaloglás fokozza az általános jó közérzetet, az elhízást csökkenti és növeli az erőnlétet is. A has-, far- és hátizmok külön erősítő és nyújtó gyakorlataival a gerinc stabilitása fejleszthető, és a gerincet párnaszerűen védő porckorongok, továbbá a csigolyákat rögzítő szalagok feszülése csökkenthető.

A medence-emelő és a hasizom gyakorlatokkal az izmok erősíthetők. Nyújtó gyakorlatokként az ülő helyzetben történő lábnyújtás, a térdfelhúzás, csípő- és combnyújtó gyakorlatok végezhetőek. Mivel ez utóbbiak egyesekben a háti fájdalmat fokozhatják, óvatosan végzendők. Általános szabályként elfogadható, hogy minden feladat, amely a fájdalmat kiváltja vagy azt fokozza, azonnal abbahagyandó. A gyakorlatokat addig jó végezni, amíg az izmok enyhén kifáradnak. Minden gyakorlat kivitelezése közben vegyünk levegőt. Súlyok emelésekor a derék sérülése derékmerevítő övvel megelőzhető. A hátfájásra panaszkodó betegek a gyakorlatok elkezdése előtt kérjék ki orvosuk tanácsát.

A testmozgással a csontsűrűség és a kívánatos testsúly is fenntartható. Sportolással így a deréktáji fájdalomhoz vezető két tényező - a csontritkulás és az elhízás - kockázata is csökkenthető.

A helyes testtartás állás és ülés közben csökkenti a hát terhelését, a görnyedés kerülendő. Egyes székeknek a magasságát be lehet úgy állítani, hogy a talp enyhe térdhajlítás mellett teljes felületével a földön legyen, és a derék laposan nekifeküdjön a széktámlának. Amennyiben a szék nem támasztja meg az ágyékot, a derék mögé párnát helyezhetünk. Tanácsos ülés közben a lábakat a földön tartani és nem keresztbe tenni. A hosszú ideig tartó ülés vagy állás kerülendő, amennyiben mégsem kerülhető el, gyakori helyzetváltoztatással csökkenthető a hát igénybevétele.

Ajánlatos kényelmes helyzetben, kemény matracon aludni. Az oldalukon alvó személyek használhatnak párnát a derekuk és a fejük alá, a hátukon alvók pedig a térdüket polcolhatják fel vele. A fej alatti párnák ne hajlítsák túlságosan előre a fejet.

A hátsérülés megakadályozható a megfelelő emelési technikával. A térdeket oly mértékben kell behajlítani, hogy a karok a felemelendő tárggyal egy szintbe kerüljenek. Az emelést a lábakkal, és nem derékból kell végezni. Egy tárgy fej fölé emelése növeli a hát és derék sérülésének az esélyét. A súlyos tárgyakat testközelben emeljük fel. A dohányzás elhagyása szintén ajánlott.

Heveny deréktáji fájdalom során kerülni kell a gerincet megterhelő és fájdalmat okozó tevékenységeket: nehéz tárgyak emelését, hajlongást. A néhány napig tartó ágynyugalom csillapítja a fájdalmat, azonban a fájdalom elmúlását nem sietteti, így sokan az aktivitás további megtartását javasolják. Az ágynyugalom - ha egyáltalán szükséges - ne tartson 1-2 napnál tovább. Amennyiben a fájdalom más okra vezethető vissza, annak kezelésével, pl. hólyagfertőzés estén antibiotikum adással a deréktáji fájdalom megszüntethető.

A fájdalom és a gyulladás csökkentésére vénymentesen vagy receptre kapható nem-szteroid gyulladásgátlók (NSAID) adhatók. Az izomfeszülés csillapítására izomrelaxánsok: metokarbamol, carisoprodol, ciklobenzaprin vagy diazepám adható, jóllehet sok szakember kétli ezen szerek hatásosságát. Időseknek ezek a gyógyszerek nem ajánlottak, mivel náluk nagyobb a mellékhatások kialakulásának a veszélye.

Meleg és hideg borogatások és a masszázs jótékony hatású lehet. A húzás rendszerint nem használ. Egyesek szerint az akupunktúra és egyes kiropraktika-technikák a fájdalmat hamarabb szüntetik meg, azonban mások nem, vagy alig erősítik meg ezen beavatkozások kedvező hatását. A gyógyulási szakban indokolt lehet derékmerevítő vagy fűző használata rövid ideig vagy a gerincet igénybevevő tevékenységek végzésekor. Ezek nem egyszer kényelmetlenek, és tartós használatuk a hátizmok elgyengüléséhez vezethet.

A fájdalom csökkenésekor az orvos vagy a fizioterapeuta által javasolt könnyű mozgások gyorsíthatják a gyógyulást. A hátizmokat közvetlenül erősítő és nyújtó gyakorlatok végzése rendszerint tanácsos, nehogy a deréktáji fájdalom ismét kiújuljon vagy tartósan megmaradjon. A többi, megelőzésre irányuló intézkedést érdemes betartani (helyes testtartás, kemény fekhely megfelelően elhelyezett párnákkal, helyes emelési technika és a dohányzás elhagyása). A fenti módszerekkel a deréktáji fájdalom legtöbbször 1-2 héten belül megszűnik. A kezeléstől függetlenül a fájdalom-epizódok 80-90%-a 6 héten belül lecseng.

Krónikus derékfájdalom esetén további teendők szükségesek. Szabadtéri testmozgás, szükség esetén fogyás ajánlható. Súlyos fájdalom esetén, a nem-szteroid gyulladásgátlók hatása nem mindig elegendő, és opiátok adására is szükség lehet. Amennyiben ezek a fájdalomcsillapítók sem válnak be, néhányan kortikoszteroidot, pl.: dexametazont vagy metil-prednizolont ajánlanak helyi érzéstelenítéssel kiegészítve, pl. lidokainnal, amit időszakosan injektálnak a gerinccsatorna köré - mint epidurális injekciót. Ez a kezelés csak rövid időre csökkenti a fájdalmat.

Esetenként transzkután elektromos idegingerlés (TENS) javasolt. Ennek során olyan készüléket használnak, mely alacsony feszültségű váltakozó áramot generálva gyenge zsibbadó érzést kelt. A terapeuta a készüléket naponta többször helyezi a fájdalmas területre. A kezelés időtartama a fájdalom fokától függően alkalmanként 20 perc és néhány óra között mozog. Néha a betegnek megtanítják az eszköz használatát.

Állandó fájdalom vagy súlyos tünetek esetén műtétre kerülhet sor. Amennyiben a porckorongsérv tüneteiként gyengeség, érzéskiesés, vizelet- és széklettartási zavarok jelentkeznek, a porckorong (diszektómia) és a csigolya egy részének (laminektómia) műtéti eltávolítása jön szóba, rendszerint általános érzéstelenítésben. A műtétet követően a kórházi tartózkodás általában 1-2 nap. Gyakran kis műtéti behatolást alkalmazó mikrosebészeti technikák használhatóak. Ez esetben a helyi érzéstelenítés is elegendő, és nincs szükség kórházi felvételre. A kis műtéti behatolás miatt azonban a sebész nem mindig látja az egész porckorongsérvet, s ezért egyes darabokat bent hagyhat. Bármelyik műtéti technikát is választják, a betegek több mint 90%-a teljesen meggyógyul.

Súlyos spinális sztenózisban elvégezhető a gerinccsatorna tágítása a csigolya nagy részének az eltávolításával. A műtétet többnyire altatásban végzik, és a kórházi tartózkodás 4-5 napig tart. A betegek terhelhetősége 3-4 hónappal később várható. A betegek mintegy kétharmadában javulás vagy teljes gyógyulás következik be. A többiek esetében a panaszok nem súlyosbodnak.

Az artrózisos degenerációból fakadó gerincinstabilitás kezelése során a csigolyákat egyesíthetik. A módszer hátránya, hogy a gerinc mozgékonysága a műtét következtében csökken, és növekszik a gerinc többi szakaszának az igénybevétele.