A legtöbb esetben két baktérium okozza: aNeisseria meningitidisés aStreptococcus pneumoniae.Normális körülmények között mindkét baktériumot fellelhetjük a környezetünkben, sőt egyesek orrában, felső légútjaiban is, anélkül, hogy bármilyen károsító hatást okoznának. Néha, minden tisztázható ok nélkül, ezek az organizmusok megfertőzik az agyat. Más esetekben az immunrendszer gyengülése okozza a fertőzést - ez történik HIV (humán immundeficiencia vírus) fertőzésben is. Az is előfordulhat, hogy a betegség fejsérülés útján fejlődik ki, például a koponyacsont törése utat nyithat az orr melléküregei és az agyhártyák közötti likvor tér felé. Az arcüregekből a baktériumok így bejuthatnak és megfertőzhetik az agyhártyákat. A két baktérium agyhártyagyulladást okozó hatása szempontjából különösen veszélyeztetettek az alkoholisták, a lépeltávolításon (szplenektómián) átesettek, a középfül, az orr vagy a melléküregek krónikus gyulladásában és a pneumokokkusz okozta tüdőgyulladásban vagy sarlósejtes vérszegénységben szenvedő betegek.

A bakteriális agyhártyagyulladások mintegy 10%-át aListeria monocytogenesokozza. A listeriás meningitiszforma az átlagosnál gyakoribb veseelégtelenségben és szteroid kezelésben (az immunrendszert gyengíti) részesülőknél.

Meningitiszt más baktérium is okozhat. A (normálisan a vastagbélben és a székletben előforduló)Escherichia coliés aKlebsiellarendszerint fejsérülést, agyi vagy gerincvelő-műtétet követően, esetleg vérmérgezés (szepszist) vagy kórházban szerzett fertőzés következményeként okozhat agyhártyagyulladást. Ezek a fertőzések gyakoribbak a gyengült immunrendszerű betegek körében. Az újszülöttekben nagyobb azEscherichia coliés a B csoportú sztreptokokkuszok okozta fertőzés veszélye, ebben a korban ugyanis az immunrendszer még nem teljesen kiérett.

Korán jelentkezik láz, fejfájás, tarkókötöttség, torokfájás és hányás, melyeket néha köhögés vagy egyéb felső légúti fertőzésre utaló tünet előz meg. A tarkókötöttség nem csupán fájdalmat jelent: az áll közelítése a mellkashoz fájdalmat okoz, de nem mindig kivihető. A kis erek az egész szervezetre, így a bőrre is, kiterjedő gyulladása és vérzése miatt bőrkiütés (rendszerint bíborvörös, bordó foltok formájában) jelentkezhet.

Két éves korig az akut bakteriális agyhártyagyulladás rendszerint lázzal, táplálási problémákkal, hányással, ingerlékenységgel, görcsrohamokkal és éles sírással jár. A kutacsok (a koponyacsontok közötti réseket kitöltő lágy szövet) fölött a bőr megfeszülhet, és a kutacs elő is boltosulhat. Az agy körüli likvoráramlás akadályozottá válhat, s a folyadék felszaporodása, a koponya megnagyobbodásához és a fejkörfogat növekedéséhez vezet (ezt nevezik vízfejűségnek, hidrokefalusznak). Az idősebb gyermekekkel és felnőttekkel szemben az egy évesnél fiatalabb csecsemőkben nem feltétlenül alakul ki a tarkókötöttség.

Felnőttek 24 óra leforgása alatt súlyos állapotba kerülhetnek, gyermekekben ennyi időre sincs szükség. Az idősebb gyermekek és a felnőttek ingerlékennyé, zavarttá válnak, és egyre fokozódó aluszékonyság lép fel, mely stuporig, kómáig súlyosbodhat, és halálhoz vezethet. A fertőzés az agyállomány megduzzadásához, koponyán belüli nyomásfokozódáshoz vezet, aminek következtében a vérellátás károsodik, és a szélütés tünetei, bénulások jelentkeznek. Néhány betegben görcsroham lép fel.

A bakteriális agyhártyagyulladás az agyhártyákról az agyállományra terjedhet. Ezekben az esetekben menigoenkefalitiszről beszélünk, de sok orvos erre a kórképre is a meningitisz kifejezést használja.

ANeisseria meningitidisfertőzés számos szervet érint. Nagyon súlyos lefolyású betegség: erős hasmenés, hányás, belső vérzés, alacsony vérnyomás, sokk fejlődhet ki és a beteg meghal. Ezek a tünetek néha rendkívül gyorsan alakulnak ki. Az ilyen eseteket Waterhouse-Friedrichsen-szindrómának nevezik.

Amennyiben egy két éves vagy annál fiatalabb kisgyermeknek ismeretlen okból láza van, és a szülő érzése szerint a gyermek beteg azonnal orvoshoz kell fordulni. A fokozódó ingerlékenység, szokatlan aluszékonyság és azok, akik nem akarnak enni, vagy hánynak, vagy akiknél görcsök, tarkókötöttség jelentkezik ugyancsak sürgős ellátást igényelnek. Felnőttkorban a láz, fejfájás, kiütés, zavartság, reakcióképtelenség (stupor), görcsrohamok és a tarkókötöttség szintén olyan tünetek melyek azonnali kivizsgálást tesznek szükségessé.

A fizikális vizsgálat során az orvosok az agyhártyagyulladás nyilvánvaló jeleit, példának okáért a tarkókötöttséget és a jellegzetes bőrkiütést keresik. A meningitisz egyik jele, hogy az orvos megkísérli a háton fekvő beteg fejét előrehajlítani. Az agyhártyagyulladásban szenvedő beteg ilyenkor akaratlanul behajlítja a térdeit. Ezt követően az orvos megpróbálhatja a beteg behajlított térdeit kinyújtani: agyhártyagyulladás esetén ez nehezített. Az agyhártyagyulladásban szenvedő beteg feltételezhetően azért reagál így, mert a nyújtás a gyulladásban lévő agyhártyákat irritálja.

Meningitisz gyanúja esetén a kezelő orvosnak először azt kell eldöntenie, hogy azonnali kezelést kezdjen, vagy előbb végezzen el néhány vizsgálatot a fertőzés pontos okának kiderítése érdekében. Súlyos betegnek, még a diagnosztikus vizsgálatok eredményeinek a megérkezése előtt egy vagy több antibiotikumot adnak. Kevésbé súlyos esetben a kezelés a vizsgálatok lezárultáig halasztható. Ezekkel a vizsgálatokkal azt állapítják meg, hogy az agyhártyagyulladás hátterében baktérium, vírus, más kórokozó vagy nem fertőző állapot (pl. autoimmun reakció vagy bizonyos gyógyszer) áll-e.

A meningitisz diagnózisához és a kórokozó meghatározásához rendszerint likvort vesznek (gerinccsapolás ). A likvort a gerinc alsó részén két csigolya közé bevezetett vékony tűvel veszik, majd meghatározzák a benne lévő cukor és fehérje mennyiséget, továbbá a fehérvérsejtek számát és típusát. Ezek segítségével eldönthető, hogy bakteriális vagy vírusos fertőzésről van-e szó. A folyadék mikroszkópos vizsgálatával baktériumok mutathatók ki. Amennyiben a mikroszkóppal nem találnak baktériumokat, olyan további eljárásokhoz folyamodnak, amelyek segítségével bizonyos baktériumok, pl. aNeisseria meningitidisés aStreptococcus pneumoniaegyorsan meghatározhatóak. Ilyen vizsgálati eljárás a baktériumok ellen képződött ellenanyagok kimutatása a likvorból, de ide tartozik a polimeráz láncreakció (PCR) is, mellyel akkor is kimutatható a kórokozó, ha a tenyésztés negatív.

A likvorminta egy részét olyan laboratóriumokba küldik, ahol a baktériumokat tenyésztik és azonosítják. A baktériumok különböző antibiotikumokkal szembeni érzékenységét is meg lehet határozni, így a korábban megkezdett antibiotikus kezelés a kórokozó érzékenysége szerint módosítható.

A kezelőorvos a tünetek hátterében más okokat is feltételezhet, például vírusokat, gombákat. A likvor vizsgálata tovább folyhat vírusok, pl. herpesz szimplex vírus vagy egyéb, rutin vizsgálattal nem azonosítható kórokozók irányában is.

A diagnózis alátámasztására bakterikus tenyésztés végezhető vérből, vizeletből, az orr és a torok váladékából és bőrfertőzésekből vett gennyből.

Mivel az akut bakteriális agyhártyagyulladás, különösen aNeisseria meningitidisokozta forma, órák-napok leforgása alatt halálhoz vezethet, a kezelést rendszerint azonnal, a diagnosztikus vizsgálatok eredményének megérkezése előtt megkezdik. Egy vagy több antibiotikumot adnak intravénásan. Nagyon súlyos esetben az antibiotikum kezelést már a gerinccsapolás előtt megkezdik. A kezdeti antibiotikum megválasztása az elérhető információkon, többek között a likvor gyorstesztek eredményén múlik. Olyan szert választanak, amely hatásos a fertőzést legnagyobb eséllyel okozó baktériumokra. Amint (1-2 nappal később) a baktériumot azonosítják, szükség lehet olyan antibiotikumra váltani, amely a meghatározott baktérium törzzsel szemben a legerősebb hatást fejti ki.

Gyermekekben dexametazont vagy egyéb szteroidot is adnak. Az antibiotikumok adása után a baktériumok szétesése miatt gyulladás alakul ki. A kortikoszteroidok csillapítják a gyulladást, és csökkentik a következményes agyduzzadást és az azzal együtt járó magas koponyaűri nyomást. Alkalmazásuk gyermekekben bevált, felnőttek esetében ez a kedvező hatás kevésbé egyértelmű. A szteroidok adását súlyos fertőzésben rendszerint kerülni kell (mivel ezek a szerek gyengítik az immunrendszert), azonban a bakteriális agyhártyagyulladás ez alól kivételt jelent. A szteroidok adását legjobb az első antibiotikum adag bejuttatásakor vagy még az előtt megkezdeni, és mindössze 1-2 napig folytatni. Különösen veszélyes a gyógyszer, ha a meningitisz oka tisztázatlan és emiatt az antibiotikus kezelés hatásossága bizonytalan.

A kezeléshez hozzátartozik a láz, az izzadás, a hányás és az étvágytalanság miatt elvesztett folyadék pótlása.

Az akut bakteriális agyhártyagyulladás szövődményei külön kezelést igényelnek. Görcsroham jelentkezésekor antikonvulzív szerek adandók. Sokk esetén H (pl. Waterhouse-Friedrichsen-szindrómában) folyadékinfúziók és bizonyos gyógyszerek adása (vénásan) indokolt a vérnyomás emelésére és a sokk leküzdésére.

Ha a koponyaűrön belüli nyomás veszélyesen nő, a beteget lélegeztető gépre téve növelik a légzésszámot. Ennek következtében csökken a vér széndioxid szintje, ami a koponyán belül az agyi erekben keringő vér mennyiségét szabályozza. A forszírozott lélegeztetés eredményeként csökken a koponyán belüli vértérfogat és nyomás. Mannitol adható vénásan. Ennek a szernek a hatására az agyban lévő víz egy része belép a véráramba, ezáltal csökken a koponyaűri nyomás. A szteroidok csökkentik az érfalak gyulladását, ezáltal az erek képesek az agyban fölösleges mennyiségben levő víz aktív továbbítására a véráramba. A koponyán keresztül fúrt nyíláson bevezetett kis cső (katéter) segítségével a koponyaűri nyomás folyamatosan monitorozható: a katétert egy nyomást regisztráló mérőfejhez kapcsolják.

Azonnali kezeléssel a legtöbb beteg teljesen felépül. A diagnózis vagy a terápia késlekedése esetén, különösen kisgyermekekben és idősekben, a tartós agyi károsodás és a halálos kimenetel valószínűsége nagyobb. Néhány betegben a kifejlődő epilepszia életen át tartó kezelést tesz szükségessé. Idegrendszeri problémák, például az értelmi képességek maradandó károsodása és bénulás szintén felléphetnek.

ANeisseria meningitidisokozta agyhártyagyulladás oltással megelőzhető. Ezt elsősorban járványban, zárt közösségekben (pl. kaszárnyákban) fellépő járványveszélyben és olyankor adják, amikor valaki rendszeresen ki van téve a fertőzésnek. ANeisseria meningitidisagyhártyagyulladásban szenvedő beteg családtagjainak, az ápoló személyzetnek és vele testi kapcsolatban álló személyeknek megelőzés gyanánt antibiotikumot (rifampicint vagy minociklint) adnak. A gyermekeknek ma már rutinszerűen adnak b-típusúHaemophilus influenzaeoltást, ami segíthet megelőzni a leggyakoribb gyermekkori agyhártya-gyulladást.