A koponyatörés a fej valamilyen csontjának a törését jelenti.
Az eltörő koponyacsont megsértheti az artériákat és a vénákat, melyek ezt követően az agy körüli terekbe vérezhetnek. Az agykárosodás nem egyszer súlyosabb, mint a töréssel nem járó fejsérülésekben. A törések során, különösen a koponya hátsó, alsó részét (koponyaalap) érintő esetekben az agyat borító agyhártyák elszakadhatnak. Esetenként a törésen keresztül baktériumok kerülhetnek a koponyába súlyos fertőzést és agykárosodást okozva. Gyakran azonban, a törés nem jár agysérüléssel.
Agyalapi törésre utal: agy-gerincvelői folyadék - víztiszta folyadék (likvor) - csorog az orrból vagy a fülekből. A dobhártya megrepedésekor mögötte vér gyűlhet meg vagy folyhat ki a fülön keresztül. A fül mögött (Battle-jel) vagy a szemek körül véraláfutások (pápaszem hematómák) képződnek. Az orr melléküregeiben vér gyűlhet össze, amit röntgennel, CT-vel vagy MRI-vel ki lehet mutatni. A sérülést követően hosszabb-rövidebb idővel epilepszia jelentkezhet.
Sok koponyatörés nem igényel műtétet. A benyomatos (impressziós) csonttörés kivételt képez. Ebben a formában a kitört csontdarab vagy -darabok befele, az agy felé nyomódnak, károsítva az agyállományt. Az agy kívülről akár látható is lehet. A fertőzés és a tályogképződés elkerülése céljából az ellátás során eltávolítják az idegen anyagokat és az elpusztult szöveteket. A csontokat visszaemelik eredeti helyzetükbe és bevarrják a sebet.
