A szélütés és a tranziens isémiás attak következménye attól függ, hogy az érelzáródás, illetve a vérzés az agynak pontosan melyik területén következik be. Az agy speciális területét más és más artéria látja el. Így ha érelzáródás miatt a bal láb mozgásait irányító agyterület károsodik, a láb elgyengül vagy megbénul. A jobb kar tapintást érzékelő központjának sérülése a jobb kar érzészavarával jár.

Mivel korai kezeléssel a mozgás- és érzészavar kezelhető, mindenkinek indokolt tisztában lennie a szélütés korai tüneteivel. Bármiféle ilyen panasz esetén azonnal orvoshoz kell fordulni akkor is, ha a panasz nem jár fájdalommal és hamar elmúlik. A 3-6 órán belül megkezdett kezeléssel a szélütés súlyosabb szövődményei nemegyszer megelőzhetők.

Az isémiás stroke leggyakoribb korai tünetei az arc egyik felének és az azonos oldali végtagok hirtelen elgyengülése, megbénulása; beszédartikulációs zavar; hirtelen fellépő zavartság beszédképtelenséggel vagy a beszédértés zavarával; hirtelen látásromlás vagy vakság, különösen, ha csak egy szemet érint, egyensúly- és koordinációs zavar, amely eleséshez vezet; hirtelen súlyos fejfájás, továbbá fonákérzések vagy érzéskiesés az egyik karon vagy lábon, vagy testfélen. A tranziens isémiás attak ugyanezekkel a tünetekkel jár, azonban perceken belül elmúlik, és csak ritkán tart tovább 1-2 óránál (megjegyzés: a tünetek 24 órán belül megszűnnek).

A vérzéses szélütés tünetei nagy mértékben hasonlók az előzőekhez, de jellemző lehet a hirtelen jelentkező súlyos fejfájás, a hányinger és a hányás, az átmeneti vagy tartós eszméletvesztés (tudatzavar) és a nagyon magas vérnyomás.

Mindkét formában előfordulhat kóros légzés. Lassú szabálytalan légvételek agyi beékelődés következményei lehetnek. Ez akkor léphet föl, ha a koponyán belüli nyomás jelentősen nő, ami az agyat és az agytörzs alsó részében elhelyezkedő légzőközpontot is nyomja (beékelődés veszélye).

A legtöbb isémiás stroke során a tünetek közvetlenül a szélütés után a legsúlyosabbak, az esetek 15-20%-ában előfordul azonban, hogy az állapot súlyosbodik, és a legsúlyosabb működészavar 1-2 nappal az inzultus után észlelhető. A vérzéses stroke-nál a panaszok rendszerint percek-órák alatt súlyosbodnak.

Napok-hónapok leforgása alatt bizonyos működések visszatérhetnek, mivel nem minden idegsejt pusztul el, akadnak olyanok is, amelyek csupán sérülnek, de működésük visszatér. Egyes területek átvehetik a sérült régiók korábbi funkcióit; az idegrendszernek ezt a jellemzőjét plaszticitásnak nevezik. Mindazonáltal a szélütés korai tünetei, beleértve a bénulást, állandósulhatnak is. Az izmok tartósan merevek maradhatnak, és fájdalmas izomfeszülés is előfordulhat. A járás, a nyelés, az artikuláció és a mindennapi tevékenységek ellátása továbbra is gondot okozhat. Az emlékezés, a gondolkodás, a figyelem vagy a tanulás zavarai továbbra is fennállhatnak. A beteg időnként nem ismer fel egyes testrészeket, és nincs tudatában a szélütést követő tüneteknek. Előfordulhat, hogy tartósan nem képes uralkodni az érzésein, vagy depressziósnak érzi magát. Látótér-beszűkülés, részleges halláskárosodás is lehet. A szédülés és a vertigo (szédülés) hosszú távú problémákat okozhatnak. A széklet- és a vizelettartás tartós zavara is jelentkezhet.

Bizonyos tényezők utalhatnak a szélütés kedvezőtlen kimenetelére. Az eszméletlenséget okozó vagy a (beszédképességekért felelős) bal agyfélteke nagy részét érintő szélütés esetei különösen súlyosak. Az isémiás károsodást elszenvedő felnőttekben 6 hónapon túl fennálló tünetek nagy valószínűséggel állandósulnak, szemben a gyermekekkel, akikben még hónapokig is megfigyelhető javulás. Az idősek roszszabbul gyógyulnak, mint a fiatalok. Az egyéb súlyos kórképben is szenvedő (pl. demens) beteg javulására még kevesebb az esély.

Amennyiben a vérzéses stroke során fellépő vérzés nem túlságosan nagy kiterjedésű, és a koponyaűri nyomás növekedése sem kifejezett, a betegnek nagyobb esélye van a javulásra, mint az isémiában szenvedő betegeknek. A vér kevésbé károsítja az agyat, mint az elégtelen oxigén ellátás, isémia. A vérzést követően a gyógyulás hónapokig, sőt évekig tarthat.

A szélütést könnyebb megelőzni, mint kezelni. A fő megelőzési stratégia a fontos rizikófaktorok kezelése. A magas vérnyomás és a cukorbetegség kezelendők; mérni kell a koleszterin szintet, és túl magas érték esetén csökkenteni kell azt, ezáltal csökkentve az ateroszklerózis kockázatát. Indokolt a dohányzás abbahagyása, lemondani az amfetaminok és a kokain fogyasztásáról és alkoholt is csak mértékkel szabad fogyasztani. A rendszeres testmozgás és, túlsúly esetén, a fogyás ugyancsak fontos tényező a megelőzésben (prevenció).

Vérlemezke-összecsapódást (aggregáció) gátló gyógyszerek, szedésével a szélütés (és a szívroham) kockázata csökkenthető. Ezek a gyógyszerek csökkentik a vérlemezkék összetapadási és rögképződést elősegítő hajlamát, mely a szélütés gyakori oka. Az aszpirin (mely az egyik leghatásosabb ilyen szer) napi adagja rendszerint fél felnőtt-tabletta vagy egy gyermek-tabletta (ez utóbbi a felnőtt tabletta negyedének megfelelő mennyiségű hatóanyagot tartalmaz). Néha dipiridamolt javasolnak, azonban ez a szer is csak aszpirinnal kombinálva hatásos. A kettő együttes szedése hatékonyabb, mint az aszpirin szedése önmagában. Az aszpirint rosszul toleráló, illetve az arra nem reagáló betegeknek egyéb vérlemezke aggregációt gátló gyógyszerek - tiklopidin, klopidogrel - adása jön szóba. Azoknak a betegeknek, akikben a TIA vagy a szélütés hátterében szívből származó vérrögöket találtak, a véralvadásgátló warfarin (szinkumar) adható.

A szélütést követő fogyatékosságok intenzív rehabilitációval sok esetben lekűzdhetők. u A rehabilitációs feladatok és a testedzés fejlesztik az agy plaszticitását (egy agyi terület azon képességét, hogy egyéb működéseket is átvegyen), és segítségükkel az érintett megtanulhatja, hogyan használja az ép beidegzésű izmokat a kiesettek pótlására.

A rehabilitáció céljai: a funkciók lehető legtökéletesebb helyreállítása, a testi kondíció fenntartása és javítása, továbbá a korábbi, megszokott mozgások újratanulása, szükség szerint újak megtanulása és begyakorlása. A siker a károsodott terület nagyságán és lokalizációján kívül függ a beteg általános fizikai állapotától, a szélütés előtti állapottól, szellemi képességektől, a szociális helyzettől, a tanulási készségtől és a hozzáállástól. Döntő fontosságú a türelem és a kitartás.

A rehabilitáció a kórházban azonnal megkezdődik, amint a beteg állapota azt megengedi - rendszerint a felvételtől számított 1-2 napon belül, majd a kórházi elbocsátást követően ambulánsan, idősek otthonában, rehabilitációs intézményben vagy otthon folytatható. A foglalkozásterapeuták és a gyógytornászok ötleteket adhatnak arra nézve, hogyan lehet a mozgáskorlátozott betegek életét könnyebbé és otthonát biztonságosabbá tenni.

A családtagok és barátok is hozzájárulhatnak a rehabilitációhoz, amennyiben tudják, hogy a szélütés milyen következményekkel járhat, ezáltal jobban meg értik és segítik a beteget. Mind a szélütést átélt betegek, mind gondozóik számára hajlamos lehet az önsegítő csoportokon való részvétel.

Néhány szélütésen átesett beteg életminősége a kezelés ellenére kifejezetten rossz marad. Ezekben az esetekben az ápolás középpontjában a fájdalomcsillapítás, a kényelem megteremtése, a folyadék- és táplálékfelvétel biztosítása áll. A stroke-on átesett betegeknek mihamarabb intézkedéseket kell hoznia a jövőre vonatkozólag, mivel a stroke visszatérése vagy rosszabbodása időben kiszámíthatatlan. Az ily módon lerögzített állásfoglalás az orvosok számára az egyéni igényekhez szabott egészségügyi ellátás biztosításához irányadó lehet abban az esetben, amikor a döntések meghozatalára a beteg már nem képes.