A 2 éves kor előtt kezdődő görcsrohamokat rendszerint magas láz, vagy anyagcsere rendellenességek okozzák. Ez utóbbiak közé sorolható a normálistól eltérő vércukor- (glükóz-), kalcium-, magnézium-, B 6 -vitamin- és nátriumszint. Visszatérő rohamok esetén örökletes agyi rendellenesség (például az autoszomális domináns öröklődésű éjszakai homloklebeny-eredetű epilepszia) valószínűsíthető. A 2 és 14 éves kor között kezdődő görcsrohamok jó részének nincs ismert oka. A 25 éves kor fölött kezdődő görcsös állapotok hátterében sokszor áll agykárosodás, például fejsérülés, szélütés, daganat. Azonban ennek a korcsoportnak mintegy a felében a tüneteknek nincs kimutatható oka. A kimutatható ok nélküli görcsös állapotokat idiopátiásnak nevezik.

Az epilepsziás kórképekben szenvedőkben nagyobb eséllyel lép fel roham, ha túlzott fizikai vagy érzelmi igénybevételnek vannak kitéve vagy kialvatlanok. Az agyat érő erős ingerek - például sérülés, bizonyos szerek, alváshiány, fertőzések, láz, a vér alacsony oxigénkoncentrációja vagy nagyon alacsony vércukorszint - epilepsziában nem szenvedőkben is válthatnak ki görcsrohamot. Ezeket "kiváltott/provokált roham"-nak hívják. Az efféle behatások elkerülésével a görcsrohamok megelőzhetők.

Ritkán a rohamokat ismétlődő hangok, villanások, számítógépes játékok vagy akár egyes testrészek megérintése váltja ki. Az ilyen állapotot reflex epilepszia néven ismeri a szakirodalom.

Az ismétlődő görcsrohamokban szenvedő emberek 20%-át a görcsöket megelőzően szokatlan érzések kerítik hatalmukba (aura). Ezek lehetnek szagok, ízek, látomások vagy az az erős érzés, hogy roham készülődik. Nem ritkán az aura kellemetlen érzékszervi ingerrel, például égő szemét vagy rothadó hús szagával párosul.

Majdnem mindegyik roham viszonylag rövid: néhány másodpercig, legfeljebb néhány percig tartanak. A legtöbb esetben az időtartama 2-5 perc. A roham végeztével a betegnek fájhat a feje, az izmai, és jelentkezhetnek érzékszervi csalódások, zavartság és teljes kimerültség is. Ezeket az utóhatásokat összefoglalóan posztiktális állapotnak nevezik. Néhány személynél a test egyik fele elgyengül, és a gyengeség a rohamnál hosszabb ideig tart (ezt az állapotot Todd-paralízisnek hívják). Az epilepsziás betegek zöme a rohamok között normálisan viselkedik és kinézetében sem üt el másoktól. A betegek többsége normális életet élhet.

A tünetek változóak. Attól függnek, hogy az agy mely területét érinti a kóros elektromos kisülés. Például, ha a kisülés a szaglásért felelős agyi központot érinti (a halántéklebeny mélyén), a beteg intenzív, kellemes vagy kellemetlen szagot érezhet. Amennyiben a halántéklebeny más területét érinti, a betegnek déja vu élménye lehet, amelyben soha nem látott dolgok megmagyarázhatatlanul ismerősnek tűnnek. A homloklebenyt érintő kóros kisülésnél a beteg esetleg nem tud megszólalni. A nagy területre kiterjedő kóros kisülések görcsöket okozhatnak (az izmok testszerte megfeszülnek és rángatóznak). Egyéb tünetek: valamelyik testrész érzészavara, zsibbadása, rövid rohamokban jelentkező tudatzavar (kábultság), eszméletvesztés, zavartság és az izomműködés szabályozásának (tónustalanság) vagy a vizelettartásnak a zavara.

A panaszok annak függvényében is változnak, hogy a roham parciális (az agynak csak az egyik oldalát érinti) vagy generalizált (az agy mindkét oldalán nagy területeket érint). A parciális rohamok lehetnek egyszerűek, amikor a személy eszméleténél van és tisztában van a környezetével, vagy komplexek, amelyben bizonyos fokú tudatzavar áll fenn, de nincs teljes eszméletlenség. A parciális rohamok lehetnek egyszerű parciális rohamok, Jackson-rohamok, komplex parciális rohamok és ide tartozik az epilepsia partialis continua is. A generalizált rohamokban rendszerint azonnali eszméletvesztés lép föl, és kóros mozgások jelentkeznek. Az eszméletvesztés lehet rövid, de el is húzódhat. A generalizált rohamokhoz soroljuk a tónusos-klónusos rohamokat, a primeren generalizált epilepsziát, az absence-t, az atóniás rohamokat, a mioklónusos rohamokat és a státusz epilepticust.

A betegek körülbelül 70%-ánál csak a rohamoknak egy típusa figyelhető meg, míg a többinél 2 vagy több típus is társulhat. A juvenilis mioklónus epilepsziában szenvedő gyermekek egy részében többnyire a karokat érintő mioklónusos rohamok mellett tónusos-klónusos és absence rohamok is előfordulnak.

Az egyszerű parciális rohamokban az elektromos kisülés az agy kis területén kezdődik, és onnan nem terjed tovább. Mivel csak egy kis régió érintett, a tünetek az illető terület funkciójától függnek. Amennyiben ez a terület (a bal homloklebeny részeként) például a jobb kar mozgásait irányítja, a jobb kar kezd remegni majd rángatózni. Az egyszerű roham átmehet komplex rohamba.

A Jackson-roham tünetei egy testrészről kiindulva terjednek egyéb testtájra. A kéz vagy a láb kóros mozgásai (rángások) az agyi elektromos aktivitás terjedésével "végig menetelhetnek" a végtagon. A beteg teljesen tudatában van a roham alatti tüneteknek, ennélfogva ez a típus is az egyszerű parciális rohamok közé sorolható.

A komplex parciális (pszichomotoros) rohamok rendszerint egy 1-2 percig tartó aurával kezdődnek. Az aura alatt az illető tudata beszűkül, kezdi elveszteni a kapcsolatát a külvilággal. Az aura alatt vagy közvetlenül utána néhányan mereven bámulnak, karjaikat, lábukat furcsán, céltalanul mozgatják, értelmetlen hangokat hallatnak, nem értik mit mondanak nekik, és ellenállnak a segítségnek. Mások képesek társalgást folytatni, azonban beszédükből hiányzik a spontaneitás és a beszéd tartalmilag is meglehetősen gyér. Ez az állapot percekig fennállhat, majd a tünetek megszűnnek, de a kóros elektromos aktivitás más agyi területekre és a másik féltekére is kiterjedhet. Ez utóbbinak az eredményeképp generalizált roham alakul ki végtagrángással, habzó szájjal és eszméletvesztéssel.

Az epilepszia partiális kontinua a parciális roham olyan tartósan fennálló vagy sűrűn ismétlődő, ritka típusa, mely rendszerint a kezet vagy az arcot érinti. A rohamok olykor napokon vagy akár éveken át másodpercenként-percenként ismétlődhetnek. Ennek a rohamtípusnak a hátterében felnőttekben rendszerint az agy körülírt károsodása (pl. szélütést követő heg), gyermekekben pedig az agyvelő gyulladása (enkefalitisz és kanyaró) áll.

A tónusos-klónusos (grand mal) rohamok rendszerint az agy kis területéről kiinduló kóros elektromos kisüléssel kezdődnek, mely komplex parciális rohammal jár. A kisülés azonban gyorsan a környező agyterületekre terjed, és az egész régió működészavarához vezet. A primeren generalizált epilepsziában a kóros kisülések elve nagy területről indulnak ki, majd még több területre terjednek tovább. A tónusos-klónusos és a primeren generalizált rohamokban a kóros kisülések eszméletvesztéshez és görcsökhöz vezetnek. Testszerte jelentkező izomfeszülés és rángások lépnek fel. A beteg a fejét az egyik irányba görcsösen elfordíthatja, a fogait gyakorta összeszorítja, a nyelvét megharapja és esetenként bevizel. A rohamok rendszerint 1-2 perc alatt lezajlanak. Ezt követően fejfájás, átmeneti zavartság és nagyfokú fáradtság jelentkezhet. A roham alatt történtekre a beteg nem emlékszik.

Az absence (petit mal) rohamok gyermekkorban kezdődnek, rendszerint 5 és 15 éves kor között. Nem járnak görcsökkel, és a tónusos-klónusos rohamokra jellemző egyéb drámai tüneteket is nélkülözik. A beteg nem esik el, nem rogy össze eszméletlenül, és nem is rángatózik. Ehelyett remegő szempillákkal maga elé mered, és néha az arcizmai is meg-megrándulnak. A roham alatt a beteg nem vesz tudomást a környezetéről. Egy-egy ilyen epizód 2-3 ritkán 10-30 másodpercig tart. Az absence során a beteg váratlanul abbahagyja, amit csinál, majd ugyanolyan hirtelen folytatja tevékenységét, minden utólagos tünet nélkül, nem tudván azt sem, hogy éppen rohamon esett át.

Az atóniás rohamok , amely döntően gyermekekben fordulnak elő, az izomtónus és a tudat teljes elvesztésével járnak. Bár rövid ideig tartanak, a gyermek földre zuhanása miatt a sérülés kockázata nő.

A mioklónusos rohamokra egy vagy több végtag esetleg a törzs gyors rángásai jellemzőek. A rohamok rövidek és nem járnak tudatzavarral. Ismétlődő rohamok előfordulhatnak.

A státusz epileptikusban , mely a legkomolyabb, sürgősségi ellátást igénylő epilepszia-forma, a roham nem szűnik meg. Az agy minden részérőlelektromos kisülések erednek. Ezek következtében 15 percnél tovább tartó vagy olyan ismétlődő rohamok lépnek fel, melyek között az egyén nem nyeri teljesen vissza az eszméletét. A görcsök erőteljes izomösszehúzódásokkal járnak, és légzészavar is fellép. Gyors kezelés nélkül a szív és az agy fokozott terhelése tartós károsodáshoz és a beteg halálához is vezethet.

Az epilepsziás rohamoknak komoly következményei lehetnek. A gyors, erőteljes izomösszehúzódások sérüléssel, csonttöréssel járhatnak. A hirtelen eszméletvesztés a földre zuhanás és a bekövetkező balesetek miatt okozhat súlyos sérülést. A legtöbb, epilepsziában szenvedő ember tucatnyinál is több rohamon esik át minden komolyabb agykárosodás nélkül. Egyetlen roham nem vezet az intelligencia romlásához, azonban gyakran ismétlődő görcsrohamok után intellektuális károsodás bekövetkezhet.

Epilepsziás betegnek azok tekinthetők, akikben két különböző időpontban provokáló tényező nélküli görcsroham jelentkezett. A diagnózist a beteg kórtörténete és a szemtanúk megfigyelései alapján állítják fel. Görcsrohamra van gyanú, ha eszméletvesztés, izomgörcs rángások, bevizelés, hirtelen fellépő zavartság vagy figyelemzavar jelentkezik. A valódi görcsrohamok mindazonáltal ritkábbak, mint ahogy azt legtöbben feltételezik; a rövid eszméletvesztés legvalószínűbb oka az ájulás (szinkope ).

Szemtanúk leírása a rohamról az orvosnak sok hasznos információval szolgál. A szemtanú pontosan el tudja mondani, mi történt, míg maga az érintett az esetek többségében erre nem képes. A körülmények pontos ismerete is fontos: milyen gyorsan kezdődött a roham, volt-e kóros izommozgás (a fej, a nyak, az arcizmok megfeszülése), megharapta-e a nyelvét, bevizelt-e, mennyi ideig tartott a roham, és milyen gyorsan tért magához. Fontos annak az ismerete is, hogy mit észlelt a beteg a rohamot megelőzően: volt-e rossz előérzete, érezte-e, hogy valami szokatlan van készülőben, és lehetséges-e, hogy valami, például bizonyos hangok, villanó fények váltották ki a rohamot.

A görcsrohamok diagnosztikájában az elektroenkefalográfia (EEG) nyújt segítséget. Fájdalmatlan, biztonságos vizsgálati eljárás, amelynek segítségével az agy elektromos működése regisztrálható. A regisztrátumot (elektroenkefalogram) vizsgálva kóros elektromos kisülések nyomait keresik. Mivel ilyen abnormális kisülések gyakrabban fordulnak elő alváshiányban, az EEG-t néha úgy időzítik, hogy a beteg előtte 18-24 órán át nem aludt (alvásmegvonás). Kóros eltérések még akkor is jelentkezhetnek lehet, ha az EEG alatt éppen nincs roham. Mivel a regisztráció ideje korlátozott, az is előfordul, hogy valódi görcsrohammal járó kórformában szenvedő beteg elektroenkefalogramja normális.

Az epilepszia diagnózisának a felállítása után további vizsgálatokat végeznek az ok felderítésére. Rutin vérvizsgálatokkal lehet mérni a vércukor, a kalcium és a nátrium szintjét, és tisztázni lehet, hogy a máj és a vesék megfelelően működnek-e. Vérsejtszámlálással meghatározható a fehér- és a vörösvérsejtek száma. Magas fehérvérsejtszám fertőzés jele lehet. Alacsony vörösvérsejtszám (vérszegénység) az agy oxigénellátottságának a zavarára utal. A panaszok hátterében álló esetleges szívritmuszavar kizárására elektrokardiográfiát (EKG) végeznek. Mivel a normálistól eltérő szívritmus csökkentheti az agyi vérátáramlást (és emiatt az oxigénellátottságot), epilepsziás rohamokat válthat ki, és eszméletvesztést okozhat.

Az agy kóros elváltozásainak (pl. szélütés) kiszűrésére koponya CT vagy MRI végezhető. Esetenként gerinccsapolásra van szükség annak eldöntésére, hogy fennáll-e az agyhártyák vagy az agyvelő fertőzése (meningitisz és enkefalitisz).

Kimutatható és kiküszöbölhető ok esetén egyéb kezelés nem szükséges. Így például alacsony vércukorszint (hipoglikémia) okozta görcsroham esetén glükóz adása rendezi a vércukorszintet, és kezelik a görcsrohamot kiváltó tényezőt (hipoglikémiát). A kezelhető okok közé tartoznak még a daganatok, a fertőzések és a kóros nátriumszint. A további rohamok megelőzése céljából antikonvulzív (rohamellenes) szerekre lehet szükség. Ezeket rendszerint nem rendelik olyan személyeknek, akik csak egy - kimutatható ok nélküli -generalizált rohamon estek át, azonban az egynél több rohamot elszenvedett betegekben adásuk szükségszerű, hacsak a kiváltó tényezőt nem sikerült megtalálni és teljesen kiküszöbölni.

Az antikonvulzív szerek az esetek több mint felében megelőzik és gátolják a további rohamok kifejlődését, és a betegek további harmadánál jelentősen csökkentik a rohamok gyakoriságát. E szerek hatékonysága csupán csekély mértékben kisebb absence-ben. A gyógyszerekre reagáló betegek fele elhagyhatja a gyógyszerét. Mindazonáltal a betegek 10-20%-ánál antikonvulzív kezeléssel sem érhető el a tünetmentes állapot.

Egyik szer sem alkalmas mindegyik epilepszia-forma kezelésére. Az esetek többségében egyetlen gyógyszerrel uralhatóak a rohamok. Amennyiben a rohamok újra jelentkeznek, más gyógyszereket is alkalmaznak. A hatékony gyógyszer kiválasztása esetenként hónapokig tarthat. Néhány betegnek többféle gyógyszert kell szednie. Epilepsziában szenvedő terhes nőknél az antikonvulzív szerek szedése növeli a vetélés és a veleszületett rendellenességek kockázatát. A gyógyszer elhagyása azonban mind a mama, mind a gyermek szempontjából kockázatosabb.

A státusz epileptikusban - sürgősségi ellátást igénylő kórképről lévén szó - a lehető leggyorsabban nagy adag antikonvulzív szert (vagy szereket) adnak be intravénásan, és az elhúzódó roham alatt gondot fordítanak a sérülések megelőzésére.

Az antikonvulzív szereknek, bár nagyon hatékonyak, lehetnek mellékhatásai. Sok szer álmosságot okoz, de gyermekekben paradox módon hiperaktivitás is előfordul. Rendszeres laborvizsgálatokkal a vesék, a máj és a vérsejtek esetleges károsodása kimutatható. Az epilepszia ellenes gyógyszerelésben részesülő betegeknek tisztában kell lenniük az általuk szedett szer mellékhatásaival, és azok jelentkezésekor a kezelő orvoshoz kell fordulniuk.

Az antikonvulzív szer dózisa kritikus jelentőségű: az ideális adag az a legkisebb dózis, amelynél már nem jelentkeznek rohamok, és a mellékhatások minimálisak. A jelentkező mellékhatások ismeretében az orvos szükség esetén módosítja a dózist. Esetenként a gyógyszer vérszintjének a meghatározására is sor kerül. Antikonvulzív szereket csak az előírásoknak megfelelően szabad szedni. Az orvos vagy gyógyszerész tudta nélkül semmilyen egyéb szer nem szedhető egyidejűleg, mert számos gyógyszer megváltoztatja az antikonvulzív szer koncentrációját. Az antiepileptikus gyógyszerelésben részesülő betegnek a gyógyszerbeállítás miatt rendszeresen fel kell keresnie orvosát, és állandóan hordania kell az orvost tájékoztató karkötőt, amin fel van tüntetve a roham típusa és a kezelésre használt gyógyszer neve.

A sport ajánlott és a szociális tevékenységek támogatandók. Mindazonáltal az epilepsziában szenvedőknek esetenként kompromisszumot kell kötniük. Az alkoholtartalmú italokat ajánlatos kerülniük, mint ahogyan minden olyan helyzetet is, amelyben a hirtelen eszméletvesztés súlyos sérülés veszélyével jár: ne ússzanak egyedül és ne kezeljenek elektromos eszközöket. Az USA legtöbb államában a törvény tiltja, hogy epilepsziás betegek vezessenek, amíg legalább az utolsó 6-12 hónap nem voltak rohammentesek.

Meg kell tanítani egy családtagnak vagy közeli barátnak, hogyan kell eljárni a roham során. A beteg nyelvének védelmére a szájba helyezett tárgy (pl. fakanál) több kárt okozhat, mint amennyi haszonnal jár. A fogazat sérülhet, és a beteg akaratlanul is megharaphatja a segíteni szándékozó egyén kezét, ahogy a rágóizmok összehúzódnak. A fontos lépések a következők: akadályozzuk meg a beteg hirtelen elesését, lazítsuk meg a nyakán a ruhát és helyezzünk a feje alá párnát. Eszméletvesztés esetén a beteg oldalra fordításával megkönnyíthetjük a légzést. A rohamon átesett betegek addig nem hagyhatók magukra, amíg tudatuk nem tér vissza, nem teljesen éberek, és nem tudnak normálisan járni. A kezelőorvos értesítendő.

Amennyiben az epilepszia egy gyógyszerrel sem tehető tünetmentessé, vagy a beteg nem viseli el a gyógyszerek mellékhatásait, fölmerül az idegsebészeti beavatkozás lehetősége. Kimutatott agyi károsodás (pl. heg) esetén, amennyiben az csak kis területet érint, a terület eltávolításával a rohamok megszüntethetők, vagy a súlyosságuk, gyakoriságuk csökkenthető. A két féltekét összekötő idegrostok (korpusz kallozum) sebészi átmetszésével olyan betegeken lehet segíteni, akikben a rohamok az agy több területéből indulnak ki, vagy nagyon gyorsan kiterjednek az agy egészére. A műtétnek többnyire nincs lényegesebb szövődménye. A műtét után a gyógyszerszedés általában folytatandó.

A nervusz vágusz (X. agyideg) elektromos ingerlése a parciális rohamok számát egy harmaddal csökkenti. Feltételezések szerint ennek az idegnek közvetett kapcsolata van a rohamok keletkezésében gyakran szerepet játszó agyterületekkel. A szív pacemakerhez hasonló eszközt ültetnek be a bal kulcscsont alá, és a bőr alatt vezetett dróttal a vágusz ideg nyaki szakaszához kapcsolják. Az eszköz a bőrt enyhén elődomborítja. A műtét 1-2 óra alatt lezajlik, és ambuláns körülmények között végzik. A betegek, ha érzik a roham közeledtét egy mágnessel bekapcsolják a készüléket, vagy állandóan bekapcsolva tartják azt. Néhány betegben az idegstimuláció megelőzi a rohamokat, vagy csökkenti azok számát és súlyosságát. A vágusz ingerlését antikonvulzív szerek adásával párhuzamosan végzik. A kezelés szövődményeként rekedtség, köhögés és a hang mélyülése fordulhat elő.