Számos kórkép okozhat stuport vagy kómát. Fejsérülés közvetlenül károsíthatja az éberségi szintet szabályozó agytörzsi területeket, illetve vérzést okozhat az agyban vagy az agytörzs körül. A vér direkt is károsíthatja ezen agytörzsi területeket. A felgyülemlő vér az agytörzs összenyomódásához is vezethet, mint ahogy az agydaganatok és a tályogok esetén megfigyelhető.

A stupor és kóma gyakori okai közé soroljuk az alkoholmérgezést és bizonyos gyógyszerek (pl. nyugtatók és opiátok ) túladagolását. Ritkán egyes antipszichotikumok is okozhatnak reagálásra képtelen állapotot, amelyet neuroleptikus malignus szindrómának neveznek. A vér néhány alkotórészének, például a vércukornak vagy egyes elektrolitoknak, így a nátriumnak túlságosan alacsony vagy magas szintje károsíthatja az agyműködést és tudatzavarhoz vezethet. Az agy fertőzései, az agyhártya- és agyvelőgyulladás valamint az agyon kívüli súlyos infekciók is járhatnak kómával. Idősekben a stupor leggyakoribb okai a gyógyszerek okozta mérgezés, a magas nátrium szinttel járó kiszáradás (dehidráció), és a fertőzések.

A stupor és a kóma egyéb okai közé sorolható a szívmegállás, a megrepedt aneurizmák, a súlyos tüdőbetegségek, a szénmonoxid-mérgezés, a stroke, az epilepsziás rohamok, a pajzsmirigy-elégtelenség (hipotireózis), a máj- vagy veseelégtelenség és az alacsony vagy a magas testhőmérséklet (hipotermia vagy hipertermia).

A stuporózus vagy komatózus beteget azonnal kórházba kell szállítani, mert mindkét állapot hátterében életveszélyes kórkép állhat. A kóma vagy stupor veszélyével járó betegségekben szenvedőknek érdemes alapbetegségükről kis kártyát vagy az orvosok figyelmét felkeltő nyakláncot, karkötőt hordani magukkal. Ezek segítségével eszméletvesztés esetén az egészségügyi személyzet gyorsan tudja azonosítani a tudatzavar okát.

Mivel az ilyen betegek kommunikációra képtelenek, a családtagoknak és barátoknak őszintén el kell mondaniuk az orvosoknak, ha az érintett személy kábítószert, gyógyszert, alkoholt vagy egyéb mérgező anyagot fogyasztott. Gyógyszer vagy mérgező anyag fogyasztása esetén érdemes az illető anyagból mintát venni vagy annak dobozát átadni az orvosnak.

A stuporózus vagy komatózus beteg vizsgálata során a sürgősségi ellátó személyzet, illetve az orvosok először azt ellenőrzik, hogy szabadok-e a légutak, megfelelő-e a légzés, majd ellenőrzik a vérnyomást és a pulzusszámot. A testhőmérsékletet is megmérik: kórosan magas hőmérséklet fertőzésre utalhat, alacsony pedig tartósan lehűlés, csökkent pajzsmirigyműködés, alkoholmérgezés, vagy - idős emberekben - fertőzés jele lehet. A bőrön sérülések, kábítószer-injekciók és allergiás reakciók nyomait keresik, a fejbőrt pedig vágott sérülések, véraláfutások után kutatva vizsgálják át. Az eszméletlen beteget lehetőségekhez mérten alapos ideggyógyászati vizsgálatnak is alávetik.

A vizsgáló orvos az agykárosodás jeleit keresi. Ilyen jel a Cheyne-Stokes-légzés (periódusos légzés). Ez egy olyan kóros légzésforma, amelynek során a beteg előbb gyorsan, majd lassan veszi a levegőt, végül másodpercekig nem lélegzik. A szokásostól eltérő testhelyzetek jelentős agyi károsodásra utalhatnak. Ide tartozik a decerebrációs rigiditás, amikor a fej hátrafeszül, a karok és lábak kifeszítve, nyújtva vannak, és a dekortikációs rigiditás, melynek során a karok be vannak hajlítva. Az egész testre kiterjedő ernyedtség (tónustalanság) még nagyobb aggodalomra ad okot, mert arra utal, hogy az agyi aktivitás a központi idegrendszer nagy részén, beleértve az agytörzset, a nagyagyat (cerebrum) a gerincvelővel összekötő rostokat is, jelentősen károsodott.

A szemek is fontos információkkal szolgálnak. A pupillák helyzete, mérete, erős fényre adott reakciója, a mozgó tárgyak követésének képessége (nem komatózus betegben) és a szemfenék vizsgálható. Kitágult (dilatált), fényre nem reagáló pupilla a III. - szemmozgásokban is szerepet játszó - agyideg vagy az agytörzs károsodására utal. Az orvosnak fontos tudnia, hogy az illető pupillái egyébként is különböző méretűek voltak-e, illetve, hogy szed-e glaukoma ellenes szereket, ezek ugyanis befolyásolják a pupilla tágasságát.

A stupor, illetve a kóma lehetséges okaira további laboratóriumi vizsgálatok deríthetnek fényt. Meghatározzák a vércukor szintet, továbbá a nátrium, az alkohol, az oxigén és széndioxid vérbeli koncentrációját, a vörösvértest-, illetve a fehérvérsejtszámot. A vizeletből cukrot és mérgező anyagokat próbálnak kimutatni.

További vizsgálatok végezhetők, így a koponya komputertomográfiás (CT) és mágneses rezonancia (MRI) vizsgálatával a szerkezeti rendellenességeket, vérzést (hemorrágia), daganatot illetve agytályogot lehet kizárni. Agyhártyagyulladás legkisebb gyanúja esetén gerinccsapolással (lumbálpunkció) agyvizet vesznek. Mivel a kóma agydaganat és vérzés következménye is lehet, a gerinccsapolás előtt gyakran végeznek sürgősségi CT- vagy MRI-vizsgálatot, amelyekkel megállapítható, hogy a koponyán belüli nyomásfokozódás lefele nyomja-e az agyat. Amennyiben a nyomás egy bizonyos mértéket elér, az agy beékelődhet az agyalapi csontos nyílásba. Ezt az életveszélyes állapotot agyi beékelődésnek, herniációnak nevezik. A gerinccsapolás csökkenti a likvornyomást, és ezáltal előidézheti a beékelődést, illetve súlyosbíthatja azt.

A tudatállapot gyors romlása azonnali kezelést igénylő sürgősségi állapot. Néha a kezelést a diagnózis felállítása előtt meg kell kezdeni.

A beteget kórházi intenzív osztályon helyezik el, ahol a nővérek figyelemmel kísérik a pulzusszámot, a vérnyomást, a testhőmérsékletet és a vér oxigénszintjét. Gyakran azonnal adnak oxigént, és intravénás branüllel biztosítják, hogy a gyógyszerek gyorsan beadhatóak legyenek. Vérzés esetén, megkísérlik a vérzés elállítását, és amennyiben a vérveszteség jelentős, transzfúziót is bekötnek. A normális szívritmus fenntartása céljából antiarritmiás szerek adhatók. Ha a vérnyomás tovább esik, folyadékpótlással és érszűkítő (konstrikciót okozó) szerek adásával kísérlik meg a vérnyomás normál tartományban tartását.

A vércukorméréshez szükséges vérminta levétele után, de a vércukor érték meghatározása előtt rendszerint intravénás glükóz - szőlőcukor - infúziót kötnek be. Ezzel az eljárással azonnali gyógyulás következhet be, ha az eszméletlenség oka az alacsony vércukor szint (hipoglikémia) volt. A glükóz mellé mindig adnak tiamint, mivel alkoholistákban és egyéb alultáplált betegekben az önmagában adott szőlőcukor Wernicke-enkefalopátiát válthat ki vagy súlyosbíthatja azt.

Opiát (kábítószer) szedés gyanúja esetén naloxont adnak, mely ellenszere a mérgezésnek. Ez a vér- és vizeletvizsgálati eredmények megérkezése előtt adható. Amennyiben mérgezés gyanúja merül fel, a gyomortartalom leszívandó, és így egyrészt azonosítható, másrészt megakadályozható a méreg további felszívódása.

A mély eszméletlenség állapotában lévő betegeket lélegeztető gépre kell tenni, mivel az agy nem képes ellátni a létfontosságú életműködéseket, így például a légzés fenntartását sem.

A néhány óránál tovább tartó kómából való felépülés valószínűsége annak okától függ. A gyógyulás esélye jó, ha a háttérben nyugtató-túladagolás áll. Alacsony vércukorszint esetén teljes gyógyulással lehet számolni, ha az agy cukorellátási zavara nem haladta meg az egy órát. A fejsérülést követő kómában jelentős javulás állhat be, még akkor is, ha az eszméletlenség hetekig eltart (3 hónapnál tovább tartó esetekben már nem). Szívmegállást vagy oxigénhiányt követő esetekben ritka a teljes gyógyulás, ha egy héttel az esemény után a személy felszólításra nem mozdítja a végtagjait.

A néhány hétnél hosszabb ideig mély kómában maradó betegek esetében el kell dönteni, hogy folytassák-e a lélegeztetést, a mesterséges táplálást és a gyógyszerelést. A családtagoknak ezeket a kérdéseket tisztázniuk kell a kezelő orvosokkal. Amennyiben a komatózus beteg korábban hozott ilyen irányú döntéseket, például rendelkezést állított ki a döntőképesség korlátozottsága esetére vagy egészségügyi kérdésekben állandó döntési jogkörrel ellátott megbízottja van, akkor ezeket kell figyelembe venni.

A tartós vegetatív állapot esetenként fejsérülést, oxigénhiányt vagy egyéb komoly betegséget követő súlyos agykárosodás következménye lehet. Ez az állapot akkor alakul ki, ha a gondolkodásért, magatartásért felelős nagyagy súlyosan károsodik, ugyanakkor az alvás-ébrenlét ciklust, a testhőmérsékletet, a légzést és a szívfrekvenciát szabályozó talamusz és agytörzs épek maradnak. Ezek a betegek gyakran nyitva tartják a szemüket, viszonylag normális az alvás és ébrenlét váltakozása, spontán tudnak lélegezni és nyelni, és az is előfordul, hogy hangos zajokra riadtan reagálnak. Ennek ellenére minden tudatos gondolkodásra és cselekedetekre képtelenek, és a környezettel való kommunikációjuk csak reflex-válaszokra korlátozódik. A legtöbb ilyen betegnek kifejezettek a kóros reflexei, például a karok és lábak merevek és időként meg-megrándulnak. A néhány hónapnál tovább tartó vegetatív állapotban a tudat visszatérésének valószínűsége csekély, azonban szakképzett ápolással ezek a betegek évekig életben tarthatók.

A "locked-in" olyan ritka állapot, amelyben a betegeknek megtartott a tudatuk, képesek gondolkodni, azonban oly mértékben bénultak, hogy csak a szemük nyitásával-csukásával reagálnak a kérdésekre. Oka lehet a perifériás idegek súlyos bénulása vagy az agytörzset érintő, de a nagyagyat nem károsító szélütés.

Az agyhalál a tudatzavar legsúlyosabb formája. Ebben az állapotban az agy tartósan elvesztette a életfontosságú működéseket szabályozó, így a légzést fenntartó képességét is. A személy jogi tekintetben halott. A széles körben elfogadott jogi definíció szerint az agyhalál az összes agyi működés megszűnése a szív és egyéb szervek további működése mellett. Az agyhalál kritériumai: a fájdalomingerre sem grimaszolás, sem egyéb mozgás nem észlelhető, a szemek fényre nem reagálnak és a légzés külső segítség nélkül nem lehetséges. Amennyiben ezek a feltételek fennállnak, a beteget agyhalottnak nyilvánítják.

Az orvosok azonban, addig nem mondhatják ki az agyhalál diagnózisát, amíg az agyi működéseket rontó, és emiatt az agyhalál látszatát keltő, kezelhető állapotokat meg nem szüntették.Ezek közé tartozik az alacsony testhőmérséklet, súlyos fokú elektrolitzavar (például nátriumszint), nyugtató túladagolás és bizonyos potenciálisan mérgező gyógyszerek szedése.

Miután a fenti rendellenességeket kiküszöbölték, az agyhalál alátámasztására további diagnosztikus eljárásokra kerülhet sor. Elektroenkefalográfiával (EEG - az agy elektromos működésének a regisztrálása ) az agyhalál esetén semmilyen hullámtevékenység nem regisztrálható. Angiográfia, SPECT (single photon emission computer tomography - radioaktív molekulák, ún. izotópok segítségével a véráramlásról nyerhető információ) és Doppler-ultrahang vizsgálat segítségével kimutatható, hogy nincs agyi vérátáramlás. Ezekkel a vizsgálatokkal az orvosok gyorsan kimondhatják az agyhalál diagnózisát olyan katasztrofális fejsérüléseket követően, mint amilyenek például motoros balesetekben fordul elő.