A gyógyszerek különböző útvonalon juthatnak be a szervezetbe.

Bevehetők szájon át (orálisan); beadhatók injekció formájában vénába (intravénásan), izomba (intramuszkulárisan), a gerincvelőt körülvevő térbe (intratekálisan), a bőr alá (szubkután); behelyezhetők a nyelv alá (szublingválisan), a végbélbe (rektálisan), vagy a hüvelybe (vaginálisan); szembe csöppenthetők (okulárisan); az orrba sprézhetők és felszívódhatnak az orr nyálkahártyájáról (nazálisan); belélegezhetők a tüdőbe, általában a szájon keresztül (inhalációval); alkalmazhatók bőrön keresztül (kután) helyi (lokális) vagy általános (szisztémás) hatás érdekében; vagy bejuttathatók tapasz formájában a bőrön keresztül (transzdermálisan) szisztémás hatás eléréséhez. Minden alkalmazási módnak megvannak a különleges céljai, előnyei és hátrányai.

Szájon át történő beadás (orális):Ez a legkényelmesebb és általában a legbiztonságosabb, ráadásul a legkevésbé költséges mód, ezt használjuk leggyakrabban. Ennek a beadási módnak korlátot szab azonban az az útvonal, ahogy egy gyógyszer jellemzően áthalad az emésztőrendszeren. A szájon át adott gyógyszerek felszívódása elkezdődhet a szájban vagy a gyomorban is, de a legtöbbjük általában a vékonybélből szívódik fel. A gyógyszer átjut a bélfalon, majd a májon, mielőtt a véráram útján a célhelyre szállítódna. Következésképp, ha ugyanezt a gyógyszert egyenesen a véráramba fecskendezzük (intravénásan), akkor az azonos hatás eléréséhez gyakran kisebb dózist kell adnunk.

Mikor egy gyógyszert szájon át veszünk be, a táplálék és egyéb, az emésztőtraktusban levő gyógyszerek befolyásolhatják a felszívódott mennyiséget, és a felszívódás sebességét. Ennélfogva bizonyos gyógyszereket éhgyomorra kell bevenni, másokat táplálékkal együtt, némelyeket nem szabad bizonyos más gyógyszerekkel együtt bevenni, megint másokat egyáltalán nem lehet szájon át szedni.

Néhány orálisan adagolt gyógyszer izgatja az emésztőrendszert; például az acetil-szalicilsav (az Aszpirin) és a legtöbb nem-szteroid gyulladásgátló károsíthatja a gyomor és a vékonybél nyálkahártyáját, fekélyt, vérzést okozva. Más gyógyszerek kevéssé vagy bizonytalanul szívódnak fel az emésztőrendszerből, vagy a sav és az emésztőenzimek miatt a gyomorban inaktiválódnak (hatástalanná válnak).

Az egyéb beadási módokat általában csak akkor használjuk, ha a szájon át történő beadás nem alkalmazható: például amikor valaki szájon keresztül nem tud semmit magához venni, gyorsan, nagyon pontosan vagy nagy dózisban kell beadni a gyógyszert, vagy ha a gyógyszer kevéssé illetve bizonytalanul szívódik fel a gyomor-bél traktusból.

Beadás injekcióval (parenterális): Az injekcióval történő beadás (parenterális beadás) magában foglalja a szubkután, az intramuszkuláris, az intravénás és az intratekális alkalmazásokat. Egyes gyógyszerek gyártástechnológiája lehetővé teszi, hogy a beadás helyéről órákig, napokig, vagy még tovább tartson a felszívódás; ezeket a termékeket nem kell olyan gyakran beadni (pl.: fogamzásgátló van ilyen formában).

Szubkután beadásnál a tűt közvetlenül a bőr alatti zsírszövetbe szúrják. A gyógyszer a befecskendezés után apró vérerekbe (kapillárisokba) kerül, és a véráram szállítja el, vagy a nyirokerek útján jut be a vérkeringésbe. A nagyméretű fehérje molekulákat tartalmazó gyógyszerek, mint például az inzulin, általában a nyirokerek útján érik el a véráramot, mivel ezek lassan jutnak el a szövetekből a kapillárisokba. A szubkután beadást sok, fehérje tartalmú gyógyszernél alkalmazzák, ezek ugyanis orális (szájon át) adagolás esetén a gyomor-bél traktusban megemésztődnének.

Egyes gyógyszerek (például a fogamzásgátló hatású progesztogének ) bőr alá ültetett kapszula formájában is alkalmazhatóak. Ez a beadási mód azonban ritka.

Az intramuszkuláris beadás akkor javasolt a szubkután helyett, ha nagyobb mennyiségű gyógyszer beadására van szükség. Mivel az izmok a bőr és a zsírszövet alatt helyezkednek el, hosszabb tűre van szükség. Az injekciót a felkarba, a combba vagy a farba adják. Az, hogy a gyógyszer milyen gyorsan kerül a véráramba, részben az izom vérellátásától függ, minél gyérebb a vérellátás, annál lassabban. A fizikai aktivitás javítja a vérellátást.

Az intravénás alkalmazásnál a tűt közvetlenül vénába szúrják. A hatóanyagot tartalmazó oldat beadható egyszeri dózisban vagy folyamatosan, infúzió formájában. Az infúziónál az oldat a gravitáció hatására mozog (egy összehajtható műanyag tasakból), vagy infúziós pumpa segítségével egy vékony, hajlékony csövön keresztül jut a vénába. Az intravénás beadás a legjobb mód arra, hogy pontos dózis gyorsan, jól kontrollálható módon jusson a szervezetbe. Olyankor is ezt használják, mikor az oldat irritáló hatású, vagyis fájdalmat és szövetkárosodást okozna szubkután vagy intramuszkuláris beadásnál. Kivitelezése azonban bonyolultabb lehet, mint a szubkután és az intramuszkuláris, mert a tű vagy katéter beszúrása a vénába nem mindig egyszerű, különösen elhízott betegekben.

Az intravénás beadást követően a gyógyszer azonnal a véráramba kerül, és gyorsabban hat, mint a más módokon beadott gyógyszerek. Ezért azokat a pácienseket, akik intravénás injekciót kapnak, az orvosok szorosan ellenőrzik a hatás vagy nem kívánt mellékhatások fellépését figyelve. Az így beadott gyógyszer hatása általában gyorsabban lecseng.

Az intratekális beadási módnál a tűt két csigolya közé szúrják az alsó gerincszakaszon, a gerincvelőt körülvevő résbe. Ezután a gyógyszert a gerinccsatornába fecskendezik. Gyakran kis mennyiségű helyi érzéstelenítőt adnak a szúrás helyére. Ezt a módszert akkor használják, mikor gyors vagy helyi hatást akarnak elérni az agyban, a gerincvelőben vagy az őket borító szöveten (agyhártyákon) - például ezek fertőzése esetén. Anesztetikumokat (általános érzéstelenítők) is szoktak néha így adagolni.

Beadás a nyelv alá (szublingvális): Néhány gyógyszert a nyelv alá helyeznek, így a hatóanyag közvetlenül a nyelv alatti kis erekbe szívódik fel. Ez a beviteli mód kiváló nitroglicerin esetén - anginás, szív eredetű mellkasi fájdalom oldására (a fájdalom a szívizom elégtelen vérellátása következtében jön létre) -, mert a felszívódás gyors, és a gyógyszer a bélfalat és a májat kikerülve egyenesen a véráramba kerül. A legtöbb gyógyszer esetében azonban ez az eljárás nem alkalmazható, mert a felszívódásuk elégtelen vagy bizonytalan lehet.

Beadás a végbélbe (rektális): Számtalan, szájon át is bevehető gyógyszer adható végbélkúp formájában. Ennél a beadási formánál a hatóanyagot egy viaszos anyagban oszlatják el, ami a végbélbe kerülve felolvad, Mivel a végbél vékony falú és gazdag vérellátású, a gyógyszer azonnal felszívódik. Végbélkúpot azoknak írnak fel, akik szájon át nem tudják bevenni a gyógyszert, mert hányingerük van, nem tudnak nyelni, vagy speciális diétán vannak, amint az például sok sebészeti beavatkozás után szükséges. Ha a gyógyszer végbélkúp formájában irritáló hatású, injekcióra lehet szükség.

Beadás a hüvelybe (vaginális): Nők számára néhány gyógyszer vaginálisan is beadható oldat, hüvelytabletta, krém, gél vagy kúp formájában. A felszívódás a hüvelyfalon keresztül lassú. Ezt a beadási módot gyakran alkalmazzák menopauzában levő nők ösztrogénpótlására, mert ez segít megelőzni a menopauza egyik következményét, a hüvelyfal elvékonyodását.

Beadás a szembe (okuláris):A szem betegségeinek (mint pl.: a zöldhályog, kötőhártyagyulladás, herpesz szimplex fertőzés és sérülések) kezelésére használatos hatóanyagok inaktív segédanyagokkal összekeverve folyadék, gél vagy kenőcs formájában közvetlenül a szemen alkalmazhatóak. A folyékony szemcseppek használata viszonylag egyszerű, de a jó felszívódáshoz túl gyorsan kicsordulhatnak a szemből. A gél és kenőcs formájú készítmények tovább maradnak a szem felszínén. Léteznek szilárd betétek is, melyekből folyamatosan és alacsony dózisban szabadul fel a hatóanyag, de ezek behelyezése és benntartása nehézkes lehet. A szemészeti gyógyszereket szinte mindig a lokális (helyi) hatásaikért használjuk, például a műkönnyet arra, hogy enyhítse a száraz szem tüneteit. Más gyógyszerek (például a glaukóma (zöldhályog ) kezelésére használt acetazolamid és betaxolol, vagy a pupilla tágítására adott fenilefrin és tropikamid) a szaruhártyáról (kornea) és a kötőhártyáról (konjunktíva) való felszívódás után helyi hatásokat hoznak létre. Néhány ezek közül később bekerülhet a véráramba, és nem kívánt hatásokat okozhat a szervezet egyéb részein is.

Beadás az orrba (nazálisan):Ha egy gyógyszert be kell lélegezni, hogy a hatóanyag az orrüreget bélelő vékony nyálkahártyáról szívódjon fel, a levegőben apró cseppecskékké kell átalakítani (porlasztani kell). Innen felszívódva a gyógyszer bekerülhet a véráramba. Az így bejutott gyógyszerek általában gyorsan hatnak. Néhányuk irritálja az orrüreg nyálkahártyáját. Az így alkalmazható gyógyszerek közé tartozik a nikotin (a dohányzásról való leszokásnál), a kalcitonin (csontritkulás kezelésére), a dihidroergotamin (migrénes roham esetén) és a kortikoszteroidok (allergia és asztma kezelésére).

Inhaláció:Az általános érzéstelenítésben (műtéti altatás) használatos gázok, pl.: a dinitrogén-oxid (kéjgáz), inhaláció útján kerülnek be a szervezetbe. Az így beadott gyógyszereket kisebb részecskékre kell porlasztani, mint a nazálisan készítményeket, hogy a légcsövön (trachea) keresztül bejuthassanak a tüdőbe. Az, hogy milyen mélyre jutnak a tüdőben, a részecskék méretétől függ; minél kisebbek a részecskék annál mélyebbre juthatnak. A tüdőn keresztül felszívódva a hatóanyag a véráramba kerül. Viszonylag kevés gyógyszert adnak be így, mert az inhaláló beteg gondos megfigyelésre szorul, hogy biztosan meg lehessen állapítani, megfelelő idő alatt megfelelő mennyiségű gyógyszert kapott-e. Ez a beadási mód általában a tüdőre ható gyógyszereknél elterjedt, ilyenek például az asztma-ellenes adagolós aeroszolok.

Bőrre történő felvitel:A bőrön alkalmazható gyógyszereket általában helyi hatásaikért használják, így leggyakrabban felszínes bőrelváltozások: pikkelysömör (pszoriázis), ekcéma, vírusos, bakteriális és gombás bőrfertőzések, viszketés és a száraz bőr kezelésére használják őket. A hatóanyagot semleges segédanyagokban oszlatják el. A semleges anyag állagától függően a gyógyszerforma kenőcs, krém, rázókeverék (tej), oldat, hintőpor vagy gél lehet.

Bőrön keresztüli (transzdermális) beadás:Néhány hatóanyag a bőrön elhelyezett tapaszból felszívódva juthat be a szervezetbe. Ezek a gyógyszerek néha egyéb, a bőr áteresztőképességét fokozó vegyületekkel (pl.: alkohollal) keverve kerülnek a bőrön keresztül a véráramba. A tapaszból a hatóanyag lassan és egyenletesen szívódik fel több órán, napon vagy még hosszabb időn keresztül. Ennek eredményeképp a gyógyszer koncentrációja a vérben viszonylag állandó. A tapaszok különösen előnyösek olyan gyógyszerek esetében, melyek gyorsan kiürülnek a szervezetből, mivel más alkalmazási mód esetén nagyon gyakran kellene bevenni őket. Néhány ember bőrét azonban irritálhatják. Ezen kívül használatukat korlátozza még a bőrön való átjutásuk sebessége. Csak viszonylag kis napi dózisú gyógyszerek alkalmazhatók tapasz formájában. Ilyen formában használjuk például a nitroglicerint (angina kezelésére), az ösztradiolt (menopauzális csontritkulásban), a nikotint (dohányzásról való leszokásnál), és a fentanilt (fájdalomcsillapításra).