MSD Orvosi kézikönyv a családban, Főszerkesztő: Mark H. Beers, MD
Kereséshez »
Tartalomjegyzékhez »
A narkolepszia
Azt az alvászavart nevezzük narkolepsziának,
amelynek során a beteg a normális ébrenlét ideje alatt ismételten, befolyásolhatatlanul,
egyik pillanatról a másikra elalszik, "alvásroham", hirtelen tónusvesztés (kataplexia),
alvási paralízis, hallucinációk kísérik.
A narkolepszia gyakorisága 1:200.000, családi halmozódást mutat, de okát nem ismerjük.
Semmilyen komoly egészségkárosodással nem jár, de jelentősen korlátozza a beteg életét,
valamint a közlekedési és más balesetek gyakoriságát is növeli.
Panaszok, tünetek
Általában serdülő- és fiatal felnőttkorban jelentkeznek az első panaszok, és a
beteget egész élete során végigkísérik. A teljes tünetcsoport csupán a narkolepsziás
betegek 10%-ában alakul ki, legtöbbjüknél csak néhány tünet jelentkezik.
A narkolepsziás betegre egyik pillanatról a másikra befolyásolhatatlan álmosság tör
rá, amely a nap bármelyik órájában jelentkezhet. A beteg csupán rövid ideig tudja
késleltetni az elalvást. Naponta néhányszor, de akár többször is előfordulhat, és
általában legfeljebb fél órát tart. Leginkább monoton szituációkban lép fel, például
unalmas megbeszélések alatt vagy hosszú, autópályán megtett út során vezetés közben.
Ha a beteg szándékosan rövid bóbiskolást iktat be, rendszerint felfrissülten ébred
fel.
Váratlan érzelmi reakció, például a düh, félelem, öröm, nevetés vagy meglepetés,
eszméletvesztés nélküli hirtelen tónusvesztést (kataplexiát) okozhat. A beteg izmai
elernyednek, elejtheti a kezében tartott dolgokat, vagy a földre zuhanhat. Ezek az
epizódok hasonlítanak a REM alvás alatt jelentkező izomellazulás, és kisebb mértékben
a nevetés hatására bekövetkező gyengeséghez.
Ritkán az is előfordulhat, hogy elalvás közben vagy közvetlenül ébredés után meg
akar mozdulni a beteg, de nem képes rá. Ez a jelenség az alvási paralízis, ami igen
riasztó. A bénulás oldódhat másik személy érintésére, egyébként magától csak hosszú
percek után múlik el.
Elalváskor vagy ritkábban ébredéskor a beteg teljesen életszerűen olyan képeket
láthat, olyan hangokat hallhat, amelyek a valóságban nem léteznek. Ezek az extrém
mértékben valószerű hallucinációk (hipnagóg hallucinációk) hasonlóak az álmokhoz, de
jóval intenzívebbek.
Kórisme és kezelés
A diagnózist általában a tünetek alapján állítják fel, bár ugyanezeket a panaszokat
más kórképek is okozhatják. Az alvási bénulás és a hallucinációk ritkán egyébként
egészséges felnőttekben is előfordulhatnak. Bizonytalan diagnózis esetén rendszerint
alváslaborban elektroenkefalográfiát (EEG) végeznek, ami az agy elektromos aktivitását
rögzíti. 
Az EEG-n jellegzetes módon már elalváskor
jelentkezik a REM-re jellemző alvási minta, és az alvási ciklus későbbi fázisaiban,
mint ahogy azt normális esetben tapasztaljuk. Képalkotó eljárásokkal felderíthető
rendellenességek általában nem állnak a narkolepszia hátterében.
Az álmosság izgatószerekkel, például amfetamin, dextroamfetamin, metilfenidát,
modafinil és pimolin tartalmú készítményekkel esetenként csökkenthető. A dózist úgy
kell beállítani, hogy ne legyenek mellékhatások, azaz idegesség, túlzott aktivitás és
fogyás. A kezelőorvosnak a gyógyszeres kezelés beállításakor a beteget fokozott
figyelemmel kell kísérni. A többi szerhez képest a modafinil rendelkezik a legkevesebb
mellékhatással. A katalepszia kezelésében antidepresszív szerek, például az imipramin
rendszerint jótékony hatásúak. A beteg állapota sokszor javul, ha napközben gyakran,
rövid ideig (15-20 percig) szundít.
