MSD Orvosi kézikönyv a családban, Főszerkesztő: Mark H. Beers, MD
Kereséshez »
Tartalomjegyzékhez »
A migrén
A migrén lüktető, mérsékelt-súlyos fájdalom, mely rendszerint féloldali. Testmozgás,
fény, hangok és szagok súlyosbítják. Hányinger és hányás gyakran társul a fájdalomhoz.
Bár a migrén bármely életkorban kezdődhet, leggyakrabban 10-40 éves kor között
jelentkezik először. A legtöbb esetben a fájdalom rendszeresen visszatér, később
enyhébb, kisebb panaszokkal, míg nem az 50-60. életév után teljesen megszűnik. Ez a
fejfájástípus háromszor gyakoribb a nők körében. A migrén gyakran családi halmozódást
mutat: a betegek több mint felének közeli rokonságában migrénesek vannak.
A migrén oka nem teljesen tisztázott. Az egyik elmélet szerint a roham akkor lép föl,
amikor az agyat ellátó artériák szűkülést követően kitágulnak (konstrikciót követő
dilatáció), ez utóbbi aktiválná a közeli fájdalomreceptorokat. Ez a teória azonban túl
egyszerűnek tűnik, és nem magyarázza meg a roham alatt fellépő bonyolult agyi
véráramlás-változásokat. Emellett az agy idegsejtjeiben egy sor változás következik be,
mielőtt még az agyi keringés megváltozna. A migrén egyik ritka altípusa, a familiáris
hemiplégiás (családi halmozódást mutató és féloldali bénulással járó) migrén az 1. és a
19. kromoszóma genetikai sérülésére vezethető vissza. A gének szerepét a gyakoribb
migrénformákban jelenleg is vizsgálják.
Úgy tűnik, az ösztrogén, a fő női hormon, is kivált migrénes rohamokat. Ez egyben
megmagyarázná azt is, hogy a betegség miért gyakoribb nők között. A pubertás alatt
(amikor az ösztrogénszint nő) a migrén sokkal gyakoribbá válik a lányok, mint a fiúk
között. Néhány nőben közvetlenül a menstruáció előtt, az alatt vagy közvetlenül utána
jelentkezik a roham. A menopauza közeledtével (amikor az ösztrogénszint hullámzó) a
migrén különösen nehezen kezelhető. Az ösztrogén tartalmú fogamzásgátló tabletták és a
hormonpótló terápia gyakran rontják a tüneteket. A rohamok kiváltásában szerepe lehet
még a kialvatlanságnak, a légnyomás-változásoknak és az éhezésnek is.
Panaszok, tünetek és kórisme
A migrén roham során a beteg jellegzetes féloldali lüktető fájdalmat érez. Habár ez
esetenként mérsékelt, nem ritkán kifejezetten súlyos, ezáltal cselekvőképtelenné
válik. Testmozgás, fény, hangok vagy szagok súlyosbíthatják a fájdalmat. A fejfájáshoz
gyakran társul hányinger, esetenként hányás is.
A migrénes roham gyakorta nem csupán egyszerű fejfájás. Sokszor a fájdalmat egyéb
tünetek előzik meg (prodróma), aura jelentkezik, a fájdalmat követően pedig
posztdromális tünetek lépnek föl. A prodróma a hangulat és a magatartás
megváltozásával jár, és akár 24 órával is megelőzheti a többi tünetet. A beteg
depresszióssá vagy élénkké, aktívvá, ingerlékennyé és nyugtalanná válhat. Hányinger és
étvágycsökkenés jelentkezhet. A betegek 25%-ában aura is fellép, melynek során a
látás, az érzékelés, az egyensúlyérzés, a mozgás vagy a beszéd rövid ideig tartó
működészavara jelentkezik. A betegek gyakran számolnak be csillogó fényjelenségekről
vagy felvillanásokról (pl.: szikralátás), esetenként a látótér egy része vibráló szélű
folt formájában kiesik. A zsibbadás, az egyensúlyvesztés, a kar vagy a láb gyengesége
és a beszédzavar kevésbé gyakori. Az aura a migrént megelőző órában lép fel a fájdalom
kialakulásakor megszűnik. A betegek negyedében a rohamot követően hangulati és
magatartásváltozások jelentkeznek, amelyeket összefoglalólag posztdrómának nevezünk.
A migrén rohamok hosszabb időszakon át halmozottan fordulhatnak elő, de ezt
követőleg heteken, hónapokon, vagy akár éveken át nem jelentkezik roham.
A migrén diagnózisát a panaszok és tünetek alapján állítják fel. Nincs olyan
eljárás, amely a diagnózist bizonyítaná. Újkeletű, illetve jellegükben megváltozott
fejfájások vizsgálata során komputertomográfia (CT) vagy mágneses rezonancia vizsgálat
válhat indokolttá más kórképek kizárására.
Megelőzés és kezelés
A migrén terápiájában három gyógyszercsoport alkalmazható: az első a rohamok
megelőzését szolgálja, a második a kezdődő rohamok kifejlődését gátolja, a harmadik
fájdalomcsillapító hatású.
A megelőző kezelés gyakran jó hatású azokban a betegekben, akiknek heti egynél több
rohamuk van. Elsőként gyakran béta-blokkolókat, például propranololt adnak, de
hatásosak még a kálciumcsatorna-blokkolók, az antidepresszív szerek, valamint néhány
görcsgátló (antikonvulzív) szer is, különösen a divalproex. Az, hogy melyik szerre
esik a választás, a mellékhatásoktól és a kísérő betegségektől függ. Amenynyiben
például a súlygyarapodás problémát jelenthet, divalproexet rendszerint nem írnak fel.
Egyidejűleg fennálló depresszió esetén triciklikus antidepresszív szerek (pl.
nortriptilin 
) választhatóak.
A kezdődő migrénroham kifejlődésének megakadályozására ma a legtöbb orvos egy
viszonylag új gyógyszercsoportot, a triptánokat (5-hidroxi-triptofán [5-HT]-agonisták)
részesíti előnyben. A triptánok specifikus támadáspontjai azok a receptorok, amelyek
az agyi ereket ellátó idegeket serkentik. Ezek a szerek megszüntetik a migrénes
rohamban szerepet játszó értágulatokat. Amikor valaki a roham közeledtét érzi, az
egyik ilyen típusú gyógyszer azonnali bevételével megakadályozhatja a migrénroham
kifejlődését. Erre a célra néha más szereket, például ergotamint adnak, ez utóbbiak
azonban kevésbé biztonságosak és hatásosak, mint a triptánok. Mivel a triptánok és az
ergotamin érszűkületet (konstrikciót) váltanak ki, adásuk kerülendő anginában vagy
egyéb szívbetegségben, és azokban is, akiknek a kezdeti (prodromális) tünetei
szélütésre emlékeztetnek (az érszűkület szélütéshez vezethet).
A kevésbé súlyos migrénes esetekben az önmagukban vagy koffeines kombinációban
alkalmazott fájdalomcsillapítók jó hatásúak lehetnek. Szükség szerint szedhetők a
migrén roham alatt, triptánnal együtt vagy ahelyett. A tenziós fejfájáshoz hasonlóan
az efféle szerek, illetve a koffein túlzott használata ronthatja a panaszokat. Súlyos
migrén kezelésére az opiátok is szóba jönnek.
Kapcsolódó kép »
