A fájdalom lehet éles vagy tompa, időszakos vagy állandó, lüktető vagy állandó erősségű. Néha nagyon nehéz leírni a fájdalom milyenségét. Olykor egy ponton, olykor nagy területen jelentkezik. A fájdalom mértéke az enyhétől az elviselhetetlenig változhat.
Az emberek között jelentős különbségek mutatkoznak abban a tekintetben, hogy mennyire képesek elviselni a fájdalmat. Vannak olyanok, akik, ha egy kicsit megvágják vagy megütik magukat elviselhetetlenül szenvednek, míg mások súlyos balesetet vagy mély metszett sérülést elszenvedve is alig panaszkodnak. A fájdalom elviselésének képessége hangulatunktól, személyiségünktől és a körülményektől függ. Egy sportoló a meccs hevében gyakorta észre sem veszi, ha megüti magát, de igencsak ráeszmél sérülésére a meccs után, különösen, ha a csapata veszített.
A fájdalom elviselése a korral is változik. Öregedve az emberek egyre kevésbé panaszkodnak fájdalomra, talán mert a szervezet változásai a fájdalomérzékelést is csökkentik. Az is lehet persze, hogy az idősebbek egyszerűen csak beletörődőbbek.
A fájdalom érzékelés pályái:A sérülést követő fájdalmat a testszerte
elhelyezkedő speciális fájdalom-receptorok érzékelik. Ezek a receptorok a jeleket vagy, ha
úgy tetszik, üzeneteket elektromos impulzus formájában küldik az idegek útján a
gerincvelő, és onnan tovább az agy felé. Gyakran ez a jel egy reflex választ is kivált. 
Amint az ingerület eléri a gerincvelőt, a válasz
közvetlenül visszajut a kiindulási helyre, és ez az agy közreműködése nélkül kiváltja az
izmok összehúzódását. Így például, ha valaki véletlenül hozzáér egy forró tárgyhoz, azon
nyomban elkapja a kezét. Ez a reflex segít elkerülni a tartós károsodást. A fájdalomról
szóló üzenet azonban eljut az agyba is. Az egyén csak akkor éli meg a fájdalmat, ha az agy
felfogja és feldolgozza, fájdalomként értelmezi a receptoroktól érkező jelet.
A fájdalom-receptorok és pályáik testrészenként különböznek. Ennél fogva a fájdalomérzékelés a sérülés típusától és helyétől nagymértékben függ. A bőrben például nagy számban akadnak fájdalom-receptorok, amelyek pontos információval szolgálnak a sérülés helyén kívül arról is, hogy annak az oka éles, késhez hasonló vagy tompa, nyomó jellegű továbbá forró vagy hideg volt. Ezzel szemben a bélben a fájdalom-receptorok csak kis számban fordulnak elő. A belet lehet csipkedni, vágni, égetni a fájdalom legkisebb jele nélkül, míg a nyújtás és a nyomás súlyos bélfájdalmakhoz vezet, még akkor is, ha az ok egy csapdába esett, ártalmatlan gázbuborék. Az agy nem képes a bélfájdalom pontos okát azonosítani, ezt a fájdalmat gyakran nehéz lokalizálni, és gyakran nagy területen jelentkezik.
Sokszor a test bizonyos részén jelentkező fájdalom nem a kóros folyamat helyén jelentkezik, hanem más helyről vetül oda. Ennek az oka az, hogy a különböző területekről a gerincvelőbe és az agyba futó fájdalom-ingerületek gyakran közös pályákon jutnak céljukhoz. A szívroham okozta fájdalom például gyakorta sugárzik a nyakba, állkapocsba, karba vagy a hasba. Az epehólyag fájdalma nem egyszer a váll hátsó részén érezhető.
