A hattyúnyak deformitás az ujj alapízületének hajlított helyzete (flexiója) a középső ízület feszített helyzetével (extenziójával) és a végperc ízületének hajlításával (flexiójával).
Leggyakoribb oka a reumatoid artritisz. Esetenként a nem kezelt az ujjak tövénél a kéz belső rostos lemezének vagy az ujj-szalagoknak a lazasága, a kéz izmainak görcsös összehúzódása, illetve az ujj középperc csonttörésének a gyógyulás során bekövetkező elmozdulása is állhat a háttérben. A beteg nem képes az ujjait összezárni; ezért ez a torzulás kifejezett mozgáskorlátozottsággal jár.
Az igazi hattyúnyak deformitás nem érinti a hüvelykujjat, ahol eggyel kevesebb ujjperc ízület van. Egy változata azonban, a "kacsacsőr" torzulás előfordul, amikor a hüvelykujj végperce erősen nyújtott, az alapízülete pedig 90 o-os hajlított állapotban van. Ha a "kacsacsőr" és egy vagy több ujj hattyúnyak deformitása együtt előfordul, súlyosan csökken a fogás képessége.
A diagnózis a kéz és az ujjak vizsgálatával állapítható meg. A terápia célja, ha lehetséges, a kiváltó ok megoldása. Enyhe torzulásokat az ujjak sínezésével (gyűrűs sínnel) kezelnek, mely úgy hozza helyre a deformitásokat, hogy közben a beteg használhatja a kezét. A fogóképességét nagyban növeli, ha sebészileg újra kiegyenesítik az ízületeket, vagy az ujjak ízületeit olyan helyzetben merevítik el (ujjpercek közti artrodézisnek nevezik), mely a beteg számára optimális működést tesz lehetővé.
