A húgysav, mint a sejt nukleinsavának lebomlási mellékterméke, normálisan kis mennyiségben található meg a vérben, mert a szervezetben állandóan folyik a sejtek lebontása és újraépítése. Ezen kívül a táplálékkal bekerült ún. purinok is húgysavvá alakulnak át. Magas purintartalmú ételek például az ajóka, a spárga, a húsleves, a hering, a húsmártások és szószok, a gomba, a kagyló, a belső szervek, a szardínia és a borjú-mirigy. Leginkább akkor lesz kórosan magas a húgysav vérszintje, ha a vesék nem képesek elegendő mennyiséget eltávolítani a vizelettel. Ha túl sok a húgysav a vérben, urát-kristályok csapódnak ki és rakódnak le az ízületekben. Ezen felül, alkohol fogyasztása magas purintartalmú étrend mellett rontja a panaszokat, mert az alkohol növeli a húgysav képződését, és lassítja a kiválasztását a vesében.

Ritkábban a köszvény egy bizonyos alapbetegség következménye; ezt másodlagos köszvénynek nevezik. Például nagy mennyiségben képződhet húgysav egy enzimműködés örökletes zavara esetén, vagy bizonyos betegségekben, így leukémiában, melynek során a sejtek szaporodása és pusztulása felgyorsul. Néhány vesebetegség és meghatározott gyógyszerek (pl. a tiazid típusú vízhajtók) csökkentik a vese húgysav eltávolító képességét, ezért annak a szintje megemelkedik. Ha a vér húgysav tartalma nő, emelkedik a húgysav szintje az ízületekben is; ez a folyamat vezet azután az urát-kristályok kicsapódásához az ízület szöveteiben és az ízületi (szinoviális) folyadékban.

A köszvényes roham (heveny köszvényes artritisz) váratlanul tör rá a betegre. Kiválthatja kisebb sérülés, műtét, nagy mennyiségű alkohol vagy purinban gazdag étel fogyasztása, fáradtság, lelki megterhelés vagy betegség. Rendszerint súlyos fájdalom kezdődik, hirtelen, egy vagy több ízületben, gyakran éjszaka (valószínűleg a fekvéskor bekövetkező anyagcsere változások miatt). A fájdalom fokozatosan erősödik, és gyakran elviselhetetlenné válik, különösen az ízület mozgatásakor vagy érintésekor. Az ízület begyullad - megduzzad, meleg lesz, és a felette lévő bőr vörös vagy bíborszínű, feszes és fényes.

A roham egyéb tüneteihez tartozik a láz (akár 39 °C), a hidegrázás, az általános rossz közérzet és szapora szívverés. Az első néhány roham általában csak egy ízületet érint és néhány napig tart. A panaszok fokozatosan enyhülnek, az ízület normális működése visszatér, és a beteg tünetmentessé válik a következő rohamig. A betegség előrehaladtával azonban a kezeletlen rohamok hosszabb ideig tartanak, gyakoribbak, és több ízületre terjednek ki.

Visszatérő rohamok után súlyos, idült köszvény alakul ki, mely a szövetek pusztulásához és az ízületek deformálódásához vezet.

Idővel az ízületekben, inakban lerakódó urát-kristályok károsító hatása miatt a mozgás egyre korlátozottabbá válik. A kristályok kemény csomók (tofuszok) formájában rakódnak le, eleinte az ízületi (szinoviális) hártyában vagy a porcokban, illetve a közeli csontokban, majd az ízület körül a bőr alatt. Tofuszok képződhetnek a vesében és más szervekben is, a bőr alatt a fülben, a lábszárizmot a sarokhoz rögzítő erős ínban (Achilles-ínban) vagy a könyök körül. Kezeletlenül a tofuszok felszakadnak, és az urát-kristályok krétaszerű masszaként ürülnek a bőrön keresztül.

A köszvényben szenvedő betegek kb. egyötödében húgysavas vesekő fejlődik ki. A kövek lezárhatják a húgyutakat, mely elviselhetetlen fájdalommal jár, és kezeletlenül gyulladást, vesekárosodást okoz. Azokban a köszvényes betegekben, akikben más, vesét károsító kórkép is fennáll (például cukorbetegség vagy magas vérnyomás), a fokozatosan romló vesefunkció miatt csökken a húgysav kiválasztása, és ezáltal a köszvény, illetve a következményes ízületi károsodás folyamatosan rosszabbodik.

A köszvény diagnózisa gyakran felállítható a jellemző tünetek és az ízület vizsgálata alapján. A vérben mért magas húgysavszint megerősíti a diagnózist, bár előfordul, hogy ez az érték normális akut rohamok alatt is. A vérvizsgálat során emelkedett fehérvérsejtszám is észlelhető az urát-kristályok okozta gyulladás miatt. A kórismét megerősíti, ha egy tofuszból vagy az ízületi folyadékból injekciós tűvel vett (ízületi aspiráció), mikroszkóp alatt polarizált fényben vizsgált mintában tűszerű urát-kristályok láthatók. Röntgenfelvételeken az ízületi károsodás, illetve a tofuszok (a csontot kiszorító és cisztát képező urát-kristály tofuszok) észlelhetők. A köszvényt gyakran tévesztik össze más eredetű ízületi gyulladással.

Az első lépés a fájdalom csökkentése és a gyulladás megfékezése.

A nem-szteroid gyulladáscsökkentők, beleértve a ciklooxigenáz-2 (COX-2) bénítókat (koxibokat) is, többnyire hatásosak a fájdalom és az ízületi duzzanat csillapításában. Ritkán további fájdalomcsillapítók, például kodein és meperidin is szükségesek. A gyulladt ízület sínben-rögzítésével is enyhül a fájdalom.

A hagyományos szer a kolchicin, de első lépésként ma már nem ezt használják a leggyakrabban a kezelésben. A gyógyszer hatására általában 12-24 óra alatt alábbhagy, és 48-72 óra múlva megszűnik a fájdalom. A kolchicint szájon át adják óránként a panaszok enyhüléséig, de intravénásan is alkalmazható, ha a beteg nem tudja a tablettát lenyelni. Gyakran vált ki gyomorfájdalmat és hasmenést. Esetenként súlyosabb mellékhatások, például csontvelő károsodás is előfordul.

A kortikoszteroidok, pl. a prednizon néha hatékonyan csökkenti az ízületi gyulladást (és duzzanatot) olyan betegekben, akik nem képesek más gyógyszert szedni. Ha csak egy vagy két ízület érintett, kortikoszteroid oldat, például prednizolon-tebutát fecskendezhető az ízületbe ugyanazon a tűn keresztül, melylyel az ízületi folyadékot leszívták.

A második lépés a köszvényes rohamok visszatérésének megelőzése. Ehhez sokszor elegendő kerülni az alkoholos italok fogyasztását, a testsúlyt csökkenteni, a húgysav vérszintjét emelő gyógyszerek szedését abbahagyni, kevesebb purinban gazdag ételt fogyasztani. Sok köszvényes egyben túlsúlyos is. A testsúly csökkenésével sokszor a vér húgysav szintje is normalizálódik, vagy csaknem az egészséges szintre csökken, és a köszvényes rohamok fokozatosan megszűnnek.

Az ismételt, súlyos rohamoktól szenvedő betegek naponta szedett, megelőző gyógyszeres kezelésre szorulnak. A kolchicin naponta, kis adagban szedve megakadályozza a rohamokat, vagy legalábbis lényegesen csökkenti a gyakoriságukat. A rendszeresen szedett nem-szteroid gyulladáscsökkentők szintén megelőzik a rohamokat. A heveny fellángolások megelőzése azonban nem akadályozza meg, illetve gyógyítja meg az urát-kristályok által okozott, már kialakult ízületi károsodásokat, mert a kristálylerakódás továbbra is ott marad, és a gyógyszerek kockázatot jelentenek a vese- vagy májbetegségben szenvedők számára.

A vizeletben a húgysav kiválasztását fokozó gyógyszerek, például a probenecid vagy a szulfinpirazon csökkentik a vérben a húgysav szintjét (normál vesefunkciójú betegekben) azáltal, hogy a vesében növelik a húgysav kiválasztását. Az aszpirin gátolja a probenecid és a szulfinpirazon hatását, ezért ezekkel a szerekkel egyidejűleg nem szedhető. Fájdalomcsillapításra paracetamol vagy más fájdalomcsillapító biztonságosan alkalmazható.

Bár a húgysav-ürítést segítő gyógyszerek csökkentik a húgysav szintjét a vérben, ugyanakkor növelik a koncentrációját a vizeletben; sok - legalább napi 3 liter - folyadék fogyasztásával mérsékelhető az urátkövek kialakulásának kockázata a húgyutakban. Ez a veszély tovább csökkenthető, ha nátrium-bikarbonát vagy trinátrium-citrát szedésével lúgosítjuk a vizeletet (mely növeli a húgysav oldhatóságát a vizeletben). A vizelet túlzott lúgosítása azonban másfajta, veszélyesebb - kálcium oxalát - kristályok vagy kövek kiválását segíti. A húgysav-ürítő kezelés kezdetén mindig fennáll a köszvényes roham kialakulásának veszélye. Ezt csökkentik a kis dózisú kolchicin vagy a nem-szteroid gyulladáscsökkentők, ezért ezek egyikét általában szintén adják az első néhány hónapban.

A másik szer, mellyel csökkenthető a vér húgysavszintje, az allopurinol. Gátolja a purin képződését a szervezetben, és különösen hatékony olyan betegekben, akikben magas a húgysav vérszintje, és vesekövük vagy vesekárosodásuk van. Azonban gyomorpanaszt, bőrkiütést, fehérvérsejtszám csökkenést vagy májkárosodást okozhat. A húgysav-ürítést segítő szerekhez hasonlóan, az első alkalmazáskor az allopurinol is kiválthat köszvényes rohamot. A veszély csökkentésére néhány hónapig kis dózisú kolchicint vagy nem-szteroid gyulladáscsökkentőt kell rendszerint mellé adni.

A vér húgysavszintjének csökkenésével a fülön, a kézen és a lábon lévő tofuszok többsége lassan eltűnik. Olykor azonban a nagyon nagy csomókat sebészileg kell eltávolítani.

A húgyutakban az urátköveket kívülről, a kőre irányított ultrahanggal összetörik (extrakorporális lökéshullámos kőtörés ), és így a vizelettel kimoshatóvá teszik.