A betegség jellegzetes kezdeti tünete az ujjvégek bőrének megduzzadása, majd megvastagodása és feszesebbé válása. Gyakori a Raynaud-jelenség, amikor hideg vagy érzelmi felindulás hatására az ujjak hirtelen elfehérednek, elzsibbadnak vagy érzéketlenné, illetve fájdalmassá válnak. Az ujjak felmelegedés után jellemzően elkékülnek. Korai tünet lehet még a gyomorégés, a nyelési nehézség és a légszomj is. Gyakran észlelhető sajgás és fájdalom több ízületben. Olykor az izmok gyulladása (polimiozitisz) alakul ki, jellemző izomfájdalommal és -gyengeséggel.

A szkleroderma kiterjedt bőrkárosodást is okozhat, máskor csak az ujjakon jelenik meg (szklerodaktília). Egyik formája, az ún. korlátozott szkleroderma, általában a kéz bőrére lokalizálódik. Másik formájában, az ún. kiterjedt (diffúz) szklerodermában, a betegség halad előre; a bőr egyre feszesebb, fénylőbb és a normálisnál sötétebb lesz. Az arcbőr megfeszül, időnként az arckifejezés megmerevedik. Főként a korlátozott formában póklábszerű vénák (teleangiektázia) jelennek meg az ujjakon, a mellkason, az arcon, az ajkakon és a nyelven; kálciumot tartalmazó göbök alakulnak ki az ujjakon, más csontos területeken vagy az ízületek mellett.

Gyakran reszelő hang érezhető vagy hallható a gyulladt szövetek mozgatásakor, legtöbbször a térdnél vagy alatta. A bőr hegesedése miatt az ujjak, a csukló, és a könyök behajlított helyzetben rögzülnek (kontraktúra alakul ki). Az ujjhegyeken és az ujjízületek felett fekélyek keletkeznek.

Gyakori a hegesedés a nyelőcső (a szájüreget a gyomorral összekötő cső) alsó részében. A sérült nyelőcső így nem képes az ételt megfelelően továbbítani a gyomorba. A betegek többségében nyelési nehézség és gyomorégés jelentkezik. A szklerodermások 1/3-ában szabálytalan sejtek képződnek a nyelőcsőben (Barrett-szindróma ), mely a nyelőcső szűkületének (sztriktúra) kialakulását segíti akár egy rostos gyűrű, akár rák képződésének veszélye miatt. A belek károsodása nehezíti a táplálék felszívódását (malabszorpció), és fogyást okoz. Hegszövet zárhatja el a máj elvezető rendszerét (epéscirrózis), ami májkárosodást és sárgaságot okoz.

Hegszövet alakulhat ki a tüdőben, emiatt terhelésre légszomj jelentkezik. A betegség ezenkívül számos életveszélyes szívproblémát, például szívelégtelenséget és ritmuszavarokat is okozhat.

A szkleroderma súlyos vesebetegséggel is járhat. A vese károsodásának első tünete a vérnyomás hirtelen, fokozódó emelkedése lehet. A magas vérnyomás baljós jel, bár kezeléssel rendszerint rendben tartható.

A CREST-szindróma , más néven korlátozott bőrszkleroderma (szklerózis), a betegség egy kevésbé súlyos formája, melyben kisebb a belső szervek komoly károsodásának a valószínűsége. A szindróma a tünetek után kapta a nevét: kálciumlerakódás a bőrben és az egész szervezetben, Raynaud-jelenség, a nyelőcső működési zavara, szklerodaktília (az ujjak bőrkárosodása), és teleangiektázia (hajszálértágulat). A bőr csak a kézujjakon érintett. Egyes betegekben kisvérköri magas vérnyomás alakulhat ki, mely szív- és tüdőelégtelenséghez vezethet.

Időnként a szkleroderma rohamosan romlik és halálos kimenetelű. Máskor évtizedekig csak a bőrtünetek észlelhetők, és csak később terjed rá a belső szervekre, bár ezek bizonyos mértékű károsodása (például nyelőcső) szinte elkerülhetetlen, még CREST-szindrómában is.

Az orvos a szkleroderma diagnózisát a bőr és a belső szervek jellegzetes elváltozásaira építi. Bár vannak átfedések más kötőszöveti betegségek tüneteivel, de az összkép általában jellemző. Pusztán laboratóriumi vizsgálatokkal a betegség nem igazolható, mivel a tünetekhez hasonlóan ezek is igen változékonyak. A centromer (a kromoszóma része) ellenes antitest vizsgálata segíthet elkülöníteni a korlátozott bőrszklerodermát a betegség általánosabb formájától; a kiterjedt formában egy másfajta antitest (ún. anti-topoizomeráz) fordul elő.

A szkleroderma lefolyása változó és kiszámíthatatlan. A kórjóslat akkor a legrosszabb, ha a szív, a tüdő és a vese károsodása már korán észlelhető.

A szkleroderma súlyosbodását egyetlen gyógyszer sem képes megállítani. Bizonyos gyógyszerekkel azonban a tünetek és a szervek károsodása csökkenthető. Nem-szteroid gyulladáscsökkentőkkel enyhíthető a súlyos izom- és ízületi fájdalom. Ha polimiozitisz miatt gyengeség alakul ki, kortikoszteroidokra lehet szükség. Egyes szakemberek szerint a penicillamin lassítja a bőr megvastagodását, és késlelteti a betegség kiterjedését újabb belső szervekre, de az adatok még ellentmondóak, és a jelentkező mellékhatások miatt többen nem tudják szedni a gyógyszert. Ha a betegség a tüdőt is károsítja, az immunrendszert gátló szerek, például ciklofoszfamid és metotrexát, javíthatnak a betegek állapotán.

A gyomorégés enyhül, ha a beteg kis adagokat eszik, és savkötőket, hisztamin-gátló gyógyszereket és proton-pumpa gátlókat szed, melyek leállítják a gyomorsav termelődését. Gyakran segít az is, ha a beteg olyan ágyon alszik, melynek fejrészét megemelik. Ha a gyomorsav visszaáramlása súlyos fokú, a műtét olykor javíthat az állapoton. A nyelőcső hegesen öszszeszűkült részei sebészetileg tágíthatóak (dilatálhatóak). Tetraciklin vagy más antibiotikumok megakadályozzák azt a típusú felszívódási zavart, melyet a sérült bélszakaszon elszaporodó baktériumok okoznak. A nifedipin és az angiotenzin receptor blokkolók javíthatnak a Raynaud-jelenség tünetein, viszont fokozhatják a gyomorsav visszaáramlását. A vérnyomáscsökkentők, különösen az angiotenzin-konvertáló enzim (ACE) bénítók igen eredményesek a vesebetegség és a magas vérnyomás kezelésében.

Fizikoterápiával és tornával fenntartható az izmok ereje, de nem előzhető meg teljes mértékben az ízületek tartós általában behajlított állapotban való rögzülése (kontraktúrák).