Az egészséges ízületekben a súrlódás olyan csekély, hogy még a sok éves használat után is védettek a kopástól. Az artrózis leggyakrabban valószínűleg azoknak a sejteknek a szabálytalan működésével kezdődik, melyek a porc alkotórészeit állítják elő, például a kollagént (erős, rostos fehérjét a kötőszövetben) és a proteoglikánokat (a porc rugalmasságát adó anyagokat). Később a porc vízvisszatartóvá válik, ezért megduzzad, ellágyul, majd repedések jelennek meg a felületén. A porc alatti csontrétegben apró üregek képződnek, melyek gyengítik a csontot. Az ízület szélein csontkinövések jelennek meg (oszteofíták), melyek kívülről láthatók és tapinthatók. Végül a porc sima és síkos felszíne egyenetlenné és lyukacsossá válik, így az ízület már nem képes sima mozgásra, és külső behatások gyengítésére. Az ízület összes alkotórészének - a csontnak, az ízületi toknak (az ízületet körülvevő szöveteknek), az ízületi felszínnek (az ízületet bélelő szövetnek), az inaknak, az ízületi szalagoknak és a porcnak - romlik a működése valamilyen formában, és ezáltal az egész ízület megváltozik.

Az artrózis elsődleges (vagy idiopátiás), ha a betegség oka nem ismert (az esetek nagyon nagy része ilyen). Másodlagos artrózisról beszélnek, ha az ok valamilyen egyéb betegség vagy állapot, például a Paget-kór, vagy az ízület fertőzése, deformálódása, sérülése vagy túlterhelése. Bizonyos emberekben nagyobb a betegség kialakulásának veszélye, mert fokozottan vesznek igénybe egy-egy ízületet vagy ízületcsoportot (például öntödei munkások, szénbányászok, buszsofőrök). A térdízületi artrózis kockázata legtöbbször olyan foglalkozásokban jelentkezik, ahol sokat kell a térdet hajlítani. Érdekes, hogy az edzett hosszútávfutókban viszont nem nagyobb a betegség esélye. Ugyanakkor, a már meglévő artrózist gyakran rontja az ilyen típusú terhelés. Az elhízás szintén fontos tényező lehet főként a térd artrózisának kialakulásában, különösen nőkben.

A tünetek általában fokozatosan jelentkeznek, kezdetben csak egy vagy néhány ízületben. A leggyakrabban érintett ízületek az ujjak, a hüvelykujj töve, a nyak, a derék, a nagylábujj, a csípő és a térd. Az első jel a fájdalom, mely tornáztatás, például súlyemelés (álló helyzetben) hatására csak erősödik. A betegek egy részében az ízület alvás vagy pihenés után megmerevedik, ez azonban az ízület mozgatásával kb. 30 percen belül megszűnik.

Ahogy az artrózis halad előre, az ízület egyre nehezebben mozog, és végül nem hajlítható vagy nyújtható teljességgel. A szervezet megkísérelheti helyreállítani az ízületet, de az újonnan keletkező porc, csont és egyéb szövet miatt az ízület megduzzad. Az egyenetlen porcfelület miatt az ízület mozgatáskor csikorog, nyikorog és ropog. A kézujjak végső és középső ízületeiben gyakorta csontos dudor nő (ezek az ún. Heberden- vagy Bouchard-csomók).

Az ízületek egy részében (például a térdben) megnyúlnak az ízületet körülvevő és megerősítő ínszalagok, s ezáltal a mozgás bizonytalanná válik. Máskor viszont a csípő vagy a térd megmerevedik, és mozgási tartománya beszűkül. Az ízület érintésre vagy mozgatáskor (különösen álláskor, lépcsőn mászáskor vagy járáskor) nagyon fájhat.

Az artrózis gyakran fejlődik ki a hátgerincben. Ennek leggyakoribb tünete a hátfájás. A gerinc porckorongjainak vagy ízületeinek károsodása általában nem okoz komoly fájdalmat és merevséget. Ha azonban a nyakon vagy a deréktájon a csontkinövések nyomják az idegszálakat, a beteg érzéskiesést, fájdalmat és gyengeséget tapasztal a lábában vagy karjában. Ritkán megesik, hogy a csontkinövés a gerinccsatornán belül nyomja a lábidegeket még kilépés előtt. Emiatt sétálás után jelentkezik lábfájdalom, mely helytelenül, csökkent alsó végtagi vérellátás (klaudikáció intermittensz ) gyanúját veti fel. Ritkán a csontkinövés a nyelőcsövet nyomja, és megnehezíti a nyelést.

Az artrózis évekig változatlan maradhat, vagy nagyon gyorsan romolhat, de az esetek többségében lassan romlik a tünetek megjelenése után. Sok betegben alakul ki bizonyos fokú rokkantság.

A kórisme a jellemző tüneteken, a fizikális vizsgálaton és az ízületi röntgenképen (a csontok megnagyobbodásán és az ízületi rés beszűkülésén) alapszik. 40 éves korban már sok emberben kimutathatók artrózisos elváltozások a röntgenfelvételeken, főként a teherviselő izületekben, így a csípőben és a térben, panasz azonban csak az esetek felében jelentkezik. Ugyanakkor, a röntgen nem a legalkalmasabb az artrózis korai felismerésére, mert nem jelzi a legelső, porcban kialakuló elváltozásokat. Emellett a röntgen elváltozások alig mutatnak párhuzamot a panaszokkal. Például csupán kis elváltozások lehetnek súlyos fájdalom mellett, vagy nagyobb eltérések ellenére nincs, vagy csak nagyon kevés panasz.

A mágneses rezonancia vizsgálattal (MRI-vel) a porc korai elváltozásai is kimutathatók, de ez ritkán szükséges a kórisme felállításához. Ugyanakkor az MRI túl drága eljárás a mindennapi használathoz. Nincs jellemző laboratóriumi vérvizsgálat artrózisban, de segít kizárni más betegségeket (így a reumatoid artritiszt ).

Megfelelő tornával (nyújtó, erősítő és testtartást javító gyakorlatokkal) megőrizhető a porc épsége, növelhető az ízület mozgástartománya, és erősíthetők a környező izmok is, melyek ezáltal jobban tudják csillapítani a terhelést. A tornázást ellensúlyozni kell a fájó ízületek pihentetésével, de a teljes kímélés inkább rontja, mintsem javítja az artrózisos ízület állapotát. A szokásosnál puhább székek, heverők, matracok és autóülések súlyosbíthatják a tüneteket, ezért inkább egyenes háttámlájú, magas ülésű székek (pl. konyhai vagy étkező székek), kemény matracok vagy ágybetétek (sok bútorüzletben kaphatók) ajánlatosak.

A hátgerinc artrózisa gyakran javítható speciális tornával, súlyos fájdalom esetén pedig háttámaszra vagy gyógyfűzőre lehet szükség. A torna izomerősítő, valamint könnyebb aerob gyakorlatokat is tartalmazzon (pl. sétálást, úszást és kerékpározást). Ha csak lehet, a beteg folytassa szokásos napi teendőit, ne hagyja abba normális tevékenységét, így hobbiját, munkáját. A tevékenységeket úgy kell módosítani, hogy kerülje a hajlongást és ezzel azt, hogy az artrózisos fájdalom erősödjön.

A fizikoterápia, esetleg hőkezeléssel kiegészítve, segíthet. A meleg a merevség és feszülés oldásával javítja az izmok működését. A fájdalmat csökkentendő alkalmazható hűtés is. Némelyik ízület védelmére rögzítő sínek és támaszok (pl. sétapálca, mankó, fűző vagy akár járókeret is) használhatók a fájdalmas mozgások elkerülésére. A járás keltette fájdalom mérséklésére a cipőbe betét helyezhető. Képzett terapeuták által végzett masszázs, nyújtás, illetve a diatermiával vagy ultrahanggal végzett mély hőkezelés előnyös lehet.

A gyógyszereket a torna és a fizikoterápia kiegészítésére használják. Egyedül vagy kombinációban alkalmazva nem változtatják meg az artrózis kórlefolyását, de enyhítik a fájdalmat, és így segítik a megfelelő gyakorlatok elvégzését. Sokszor csak egy egyszerű fájdalomcsillapító, pl. paracetamol szükséges. Nem-szteroid gyulladáscsökkentőt is szedhet a beteg a fájdalom és az ízület duzzanatának csökkentésére. Ez utóbbiak csökkentik az ízületi fájdalmat és gyulladást. A ciklooxigenáz-2 (COX-2) bénítók (koxibok) a nem-szteroid gyulladáscsökkentőkkel egyenlő mértékben csökkentik a fájdalmat, de kevesebb gyomor-bélrendszeri mellékhatásuk van. A gyomor-bélrendszeri betegségekben szenvedők számára előnyösebb a szedésük. Néha másféle fájdalomcsillapító szükséges, például a cayenne borsból származó bőrkrém - hatóanyaga a kapszain, az ízület feletti bőrre kenve.

Ha az ízület hirtelen gyulladásba jön, megduzzad és fájni kezd, az ízületi folyadék nagy részét le kell szívni, és kortikoszteroid injekció adható közvetlenül az ízületbe. Ez azonban általában csak rövid időre segít, és a kezelt ízületet nem szabad túl sokat használni, mert károsodás következhet be. Az ízületbe adott sorozatos hialuronsav (a normális ízületi folyadék alkotórésze) injekciók tartósan és lényegesen enyhíthetik a fájdalmat néhány betegben. Bizonyos táplálék kiegészítők (mint a glukózamin és a kondroitin-szulfát) esetleges jótékony hatását még vizsgálják artrózisban.

Ha az említett kezelési módok nem javítanak a beteg állapotán, műtéttel lehet próbálkozni. Némelyik ízületbe, leginkább a csípőbe és a térdbe, protézis ültethető be; a műtét általában rendkívül látványosan javítja a mozgást és a működést, és drasztikusan csökkenti a fájdalmat. Ha tehát az ízület állapota leromlik, fontolóra kell venni mesterséges ízület beültetését. Mivel az ízületi protézisek nem tartanak örökké, fiatal betegekben gyakran halasztják, amilyen sokáig csak lehet, hogy elkerülhető legyen a protézis cseréje.

A porcsejtek helyreállítására számos módszer alkalmazható fiatal, artrózisos betegekben, hogy a porc kis sérüléseinek gyógyulását elősegítsék. Ezek az eljárások azonban kiterjedt porcsérülésekben nem eredményesek, ahogy az idősekben rendszerint tapasztalható.