A csontokat, melyek általában védettek a fertőzésekkel szemben, háromféle módon érhetik el kórokozók: a vérárammal (mely fertőző kórokozókat szállíthat a csontokba a szervezet más részeiből), közvetlen ráterjedéssel (fertőzések), és a környező csontokból vagy lágyrészekből. Gyermekekben a fertőzés általában az alsó és felső végtag végeinél alakul ki, felnőttekben pedig, különösen időseknél, a gerincoszlopban (csigolyákban). A láb-, kézcsontok és csigolyák rendszerint a véráram útján fertőződnek. A csigolyák gyulladását vertebrális oszteomielitisznek hívják. A művesével kezelt betegek és az intravénás kábítószer használók különösen fogékonyak a csigolyák oszteomielitiszére.

Baktériumok vagy gomba-spórák közvetlenül is bejuthatnak a csontokba, nyílt töréseken keresztül, csontműtétek során, vagy olyan fertőzött tárgyakról, melyek a csontig hatolnak. AStaphylococcus aureusa leggyakoribb kórokozó. AMycobacterium tuberculosis(a tbc egyik okozója) is megfertőzheti a csigolyákat, oszteomielitiszt okozva.

Fertőzés alakulhat ki ezen kívül azokon a helyeken, ahol fémmel rögzítették a csontot, ahogy az combnyaktöréseknél vagy más töréseknél történik. Például baktériumok és gomba spórák az ízületi protézis körüli részeket is fertőzhetik; a kórokozó az ízületi protézis beültetésekor kerülhet az ízületet körülvevő csontokba, vagy későbbi időpontban. Bármilyen idegen eszköz a testben fertőzésforrás lehet.

Oszteomielitisz kialakulhat a környező lágyrészek gyulladásától is; a fertőzés néhány nap vagy hét alatt terjed rá a csontra. Ez leginkább idősekben történik. A gyulladás elindulhat sérülés, sugárkezelés, rák, esetleg cukorbetegség vagy rossz keringés okozta bőrfekély (különösen a lábon) következtében károsodott területen. Az arcüreg, a fogíny vagy a fog gyulladása a koponya csontjaira terjedhet.

Az alsó és felső végtag oszeteomielitisze lázzal jár, és néha napokkal később jelentkezik fájdalom.. A csont feletti terület gyakran nyomásérzékeny, meleg, duzzadt, és a mozgás fájdalmas. A beteg lefogyhat és fáradtnak érezheti magát.

A csigolyák fertőzése általában lappangva kezdődik, majd tartós hátfájás, és nyomásérzékenység jelentkezik.. A fájdalom mozgáskor rosszabb, és nem segít rajta a pihenés, melegítés vagy a fájdalomcsillapítók. A láz, annak ellenére, hogy a gyulladás legismertebb tünete, gyakran hiányzik.

A környező lágyrészek fertőzéseiből vagy a közvetlen behatolásból eredő csontfertőzéseknél fájdalom és duzzanat észlelhető a csont feletti területen; tályogok keletkezhetnek a környező szövetekben. Az ilyen fertőzések sokszor nem okoznak lázat, és a vérvizsgálatok eredménye is negatív. A fertőzött ízületi protézis vagy végtag általában tartós fájdalmat okoz az érintett területen.

Ha a heveny csontvelőgyulladást nem kezelik hatékonyan, idült oszteomielitisz alakulhat ki. Ez tartós, makacs fertőzés, melyet nagyon nehéz meggyógyítani. Néha a idült oszteomielitisz hosszú ideig rejtve marad, mert hónapokig vagy évekig nincsenek tünetei. Legtöbbször azonban csontfájdalmat okoz, visszatérő gyulladások alakulnak ki a csont feletti lágyrészekben, és állandóan vagy időnként genny távozik a bőrön keresztül. A csontból származó gennyes váladék a bőrfelszínt áttörve, a fertőzött csont és a bőr között kialakuló kis járaton (sipolyon) keresztül ürül.

A tünetek és a fizikális vizsgálat alapján már valószínűsíthető az oszteomielitisz diagnózisa. Például az orvosban akkor merülhet fel a gyanú, ha a beteg tartós csontfájdalmat panaszol lázzal vagy anélkül, és sokszor érzi magát fáradtnak.

Mint minden krónikus gyulladásban, a vérvizsgálatok emelkedett fehérvérsejtszámot, gyorsult vörösvérsejt süllyedést (We [Westegreen]-érték - azt a sebességet méri, mellyel a vörösvérsejtek a vért tartalmazó kémcső aljára ülepednek) és emelkedett C-reaktív protein szintet (egy vérben keringő fehérje, melynek szintje drámaian megnő gyulladáskor) mutatnak.

A röntgenfelvételeken oszteomielitiszre gyanús elváltozások jelentkezhetnek. Azonban kóros eltérés általában csak az első tünetek fellépte után legalább 3 héttel észlelhető. A fertőzött területet a csontszcintigráfia (radioizotóp technécium injekcióval végzett képalkotó vizsgálat a csontról) szinte minden esetben rendellenesnek mutatja, kivéve a csecsemőket, mert a szcintigráfia a még növő csontokban nem képes megbízhatóan kimutatni a kórosat. Komputertomográfiával (CT) és mágneses rezonancia vizsgálattal (MRI) szintén jól behatárolható a fertőzött terület. Ezek a vizsgálatok azonban nem mindig alkalmasak arra, hogy megkülönböztessék a fertőzést más csontbetegségektől.

A csontfertőzés diagnózisához és a kórokozó azonosításához az orvos mintát vesz a vérből, a gennyből, az ízületi folyadékból, vagy magából a csontból. A csigolyák oszteomielitisze esetén általában a csontszövetből vesznek mintát tűvel vagy kisebb műtéttel.

A beültetett ízületi protézissel vagy fém implantátummal rendelkező betegeket a sebészi beavatkozások előtt megelőző antibiotikus kezelésben szükséges részesíteni, beleértve a fogászati műtéteket is, mert ők fokozottan érzékenyek a szájban és a test más területein normálisan előforduló baktériumok fertőzéseire.

Korai és hatékony kezeléssel az oszteomielitisz kórjóslata általában jó. De néha idült oszteomielitisz fejlődik ki, és csonttályog jelentkezhet hetekkel-hónapokkal, sőt évekkel később is.

Azoknak a gyermekeknek és felnőtteknek, akiknél a csontfertőzés frissen és a véráramon keresztül alakult ki, az antibiotikus kezelés a leghatásosabb. Ha a fertőzés okozta baktériumot nem sikerül azonosítani, akkor olyan antibiotikum szükséges, amely aStaphylococcus aureusellen is hatékony, vagy bizonyos esetekben széles-spektrumú antibiotikumokat adnak (sok fajta baktérium ellen hatékony antibiotikumok). Ha a fertőzés súlyos, az antibiotikumot először intravénásan adják a betegnek, később szájon át 4-6 hetes kúrában. Néhány esetben a kezelést több hónapig is folytatni kell.

Ha gombás fertőzés igazolódott vagy arra van gyanú, gombaellenes kezelés szükséges néhány hónapig. Ha a fertőzést sikerül a korai szakban felismerni, általában nincs szükség műtétre. Esetenként azonban a keletkezett tályog sebészi feltárást igényel.

Felnőtteknek a csigolya fertőzésére általában 6-8 hétig adnak antibiotikumot. Néha a betegnek ágyban kell maradnia, és fűzőt kell viselnie. Műtétre lehet szükség a tályog kiürítéséhez vagy az érintett csigolyák stabilizálásához (a csigolyák összeroppanását és az idegek vagy vérerek károsodását megelőzendő). Ha a csontfertőzés a szomszédos lágyrészekről terjed át (pl. a rossz keringés vagy cukorbetegség okozta lábfekély esetén) a kezelés bonyolultabb. Rendszerint műtétileg eltávolítják az összes elhalt szövetet és csontot, majd a hiányt egészséges csonttal, izmokkal, vagy bőrrel pótolják. Ezután a fertőzést antibiotikumokkal kezelik.

A fertőzött ízületi protézist eltávolítják vagy kicserélik. Antibiotikumokat adnak már hetekkel a műtét előtt, hogy a gyulladást megszüntessék, és hogy együlésben meg lehessen oldani fertőzött protézis eltávolítását és az új beültetését. Ritkán előfordul, hogy a kezelés sikertelen és a fertőzés tovább terjed, ami az ízület elmerevítését vagy végtag amputációját teszi szükségessé.