Csontdaganatoknak nevezzük a kóros sejtek burjánzását a csontokban.
A csontdaganatok lehetnek jóindulatúak (benignusok), vagy rosszindulatúak (malignusok). A jóindulatú csontdaganatok viszonylag gyakoriak, a rosszindulatúak viszont ritkák. Más osztályozás szerint a csontdaganatok lehetnek elsődlegesek - ilyenkor a jó vagy rosszindulatú daganat magában a csontban keletkezik -, vagy áttétek: ebben az esetben a daganatos burjánzás más helyen kezdődik (például az emlőben vagy a prosztatában), és onnan terjed át a csontokra. Gyermekeknél a rosszindulatú csontdaganatok legnagyobb része elsődleges, felnőtteknél pedig áttétes.
A csontdaganatok leggyakoribb tünete a fájdalom. Ez lehet igen súlyos (hasonló a fogfájáshoz, mely szintén a csontfájdalom egyik formája). Emellett észlelhetünk dudort vagy csomót is. Néha a daganat, különösen a rosszindulatú, annyira meggyengíti a csontot, hogy az minimális sérülés hatására, vagy anélkül is eltörik (patológiás törés).
A tartósan fájdalmas ízületet vagy végtagot meg kell röntgenezni. A röntgen azonban csak a rendellenességet mutatja, annak eldöntéséhez nem nyújt támpontot, hogy a daganat jó- vagy rosszindulatú. Komputertomográfiával (CT) vagy mágneses rezonancia vizsgálattal (MRI) jól meghatározható a tumor elhelyezkedése és mérete, kaphatunk kiegészítő adatokat a daganat természetéről, de általában ezek az vizsgálatok sem elegendőek a pontos diagnózishoz.
A diagnózishoz mintát kell venni a daganatból, és azt mikroszkóp alatt meg kell vizsgálni (biopszia). A daganatok jelentős részében injekciós tűvel is lehet mintát venni: a tűt beleszúrják a daganatba, és egy kevés sejtet kiszívnak (aspirációs biopszia); de mivel a tű igen kicsi, néha csak normál sejteket nyernek, és a rákos sejteket elkerülik, még ha azok közvetlenül a normál sejtek mellett helyezkednek is el. Máskor csak műtéttel lehet a diagnózishoz megfelelő mintát venni, ezt feltárásos biopsziának nevezik.
