A válltáji törések közé tartoznak a kulcscsont (klavikula), a lapocka (szkapula) és a felkarcsont (humerus) felső törései. A balesetek során a csontok közötti összeköttetés is sérülhet.
A kulcscsonttörések rendszerint bicikliről, mászókáról való leeséskor történnek. Mivel a kulcscsont közvetlenül a bőr alatt helyezkedik el, kevés izom fedi, jól látható a duzzanat, alakváltozás törés után. Belső és középső részének töréseit általában rögzítő kötéssel kezelik, mely a vállakat hátrahúzza, így egyenesíti ki a csontot. A külső rész törését szabályos karfelkötéssel gyógyítják. Háton körbefutó pánttal lehet kiegészíteni a rögzítést, mely nem engedi a kart kifelé mozdulni, főként éjszaka. Ritkán van szükség műtétre.
A felkarcsont felső részének törései nyújtott karral történő elesésnél a leggyakoribbak. A beteg fájdalmat panaszol, és karját nem képes felemelni. Többnyire karfelkötéssel kezelhetők. Műtét csak akkor szükséges, ha a csontdarabok nagyon elmozdultak. Ha az ízületi felszín erősen károsodott, pótlás (teljes vagy részleges vállprotézis beültetése) válhat szükségessé.
A felkarcsont test törései nagy energiájú sérülésnél, mint nagysebességű jármű okozta balesetekben, gyalogos gázolásánál, síelésnél vagy magasból esésnél fordulnak elő. Leginkább sínezéssel és rögzítő kötéssel kezelik. ((Velőűr-szegezéssel igen jó eredmény érhető el.))
