A lábcsontok törései gyakran fordulnak elő esésekkor, csavaró erőbehatásra vagy kemény tárggyal való ütközéskor. A lábtörések jelentős fájdalommal járnak, mely lépéskor, lábra nehezedéskor csaknem mindig erősödik.
A törés megállapítása rendszerint röntgennel történik. Néha komputertomográfia (CT) vagy mágneses rezonancia vizsgálat (MRI) szükséges. A kezelést a törött csont és a törés típusa határozza meg, de általában a lábat és a bokát gipszbe helyezik. ((Az elmozdult bokatöréseket megoperálják.))
A lábujjak törése akkor fordul elő, ha mezítláb kemény tárgyba rúgunk. Ha a lábujj erősen deformált, helyretétel lehet szükséges. A 4 kisebb lábujj egyszerű törései gipsz nélkül gyógyulnak. Bizonyos fogások, így az ujj sínezése néhány hétre a szomszédos lábujjhoz ragtapasszal, vagy nejlonkötéssel (Velcro), és egy kényelmes cipő csökkentheti a fájdalmat, és védi a lábujjat. Merev-talpú cipők jó támaszt nyújtanak a törésnek, ugyanakkor a széles, puha cipők kevésbé nyomják a megduzzadt ujjat. Ha a normál cipőben a járás túlságosan fájdalmas, az orvos felírhat speciálisan készített gyógycipőt.
Az öregujj (hallux) törése sokkal súlyosabb, mint a többi lábujjé, kifejezettebb fájdalmat, gyulladást és bőralatti bevérzést okoz. Leggyakrabban az okozza, hogy a beteg beüti az öregujját valamibe, vagy ráejt egy súlyos tárgyat. Ha töréskor az ízület is megsérül, műtétre is szükség lehet.
A szezámcsontok két apró, kerek csont az öregujj alatt a hajlító ínban. A törés legtöbbször futás, túrázás során következik be, olyan sportoknál, melyeknél a sportoló gyakran érkezik nagy erővel a talp párnázott részére (pl. kosárlabda és tenisz). Kipárnázással vagy különlegesen kiképzett ortopéd talpbetétekkel csökkenthető a fájdalom. Ha a panaszok nem szűnnek, olykor a szezámcsontokat műtétileg kell eltávolítani.
A lábközépcsontok (metatarzuszok, a láb középső részén elhelyezkedő csontok)
kifáradásos (stressz) törései kimerítő gyaloglás vagy futás miatt alakulnak ki. 
A fájdalom fokozódik, ha a beteg teljes súlyával rálép
a talpára. Az érintett lábközépcsontok nyomásérzékenyek. Ha a kialakuló stressz törést
korán felismerik, elegendő, ha a beteg abbahagyja a kiváltó fizikai terhelést.
Előrehaladottabb és súlyos esetekben gipsz és mankó használata szükséges.
Az 5. lábközépcsont szakításos törése (a csont a láb középső részének a külső élén található) gyakori, ha a láb befelé fordulásakor sérül. A láb külső élén érzékenység és duzzanat, véraláfutás jelentkezik. Rendszerint nem szükséges gipszrögzítés, de könnyebbé teszi a járást. Néhány napig mankó használata ajánlott. ((A szakításos törés ellátása műtéti.))
A bokatörés leggyakrabban akkor következik be, ha ugrás közben a láb ki- vagy befordul. A szalagok tapadásánál fellépő kisebb szakításos törés hasonlít egy súlyosabb ránduláshoz. Ez 3-6 hetes merevítő vagy gipszrögzítés alkalmazásával általában jól gyógyul. A külső és belső kiálló bokacsontok (malleoluszok) törése sokkal súlyosabb. Ilyen esetekben az állás vagy járás igen fájdalmas. Az elmozdulás nélküli törések gipszrögzítéssel kezelhetők. Azonban az elmozdult törések műtéti megoldást igényelnek.
Kapcsolódó kép »
