A betegek és családjuk benyomása szerint olykor a végzetes betegség és a gyógykezelés úgy ragadja magával őket, mintha nem tudnák az eseményeket befolyásolni. Előfordulhat, hogy ez a sodortatásos érzés kedvezőbb is számukra, mint az, hogy vállalják más megoldások keresésének a felelősségét. Az emberek különböznek abban, hogy mennyi információra van szükségük, és milyen mértékben akarnak résztvenni a döntések meghozatalában ahhoz, hogy úgy érezzék, akaratuknak és szándékuknak megfelelően részesei az eseményeknek. A hozzátartozók számára is elengedhetetlen, hogy nyugodtak lehessenek afelől, hogy amit csak lehet megtettek a haldokló életben maradása érdekében, és haldoklása idején a beteg a lehető legnagyobb mértékben megőrizhette méltóságát.

A beteg és orvosa közötti őszinte és nyílt párbeszéd, mely során megtárgyalhatják, hogy a beteg milyen jellegű ellátásokat részesít előnyben élete végéhez közeledve, nagyban segítheti azt, hogy a végzetes betegség lefolyása során a beteg a lehető legjobb körülmények között élje életét. Az orvos anélkül, hogy állást foglalna, el szokta magyarázni, milyen valószínűséggel számíthat a beteg az egyes kezelések során, illetve azok végeztével állapota javulására vagy romlására; a beteg elmondja orvosának és családjának, hogy miben szeretne és miben nem szeretne részesülni. A beteg saját egészségügyi ellátásával kapcsolatban dönthet orvosának és az ellátás jellegének megválasztásáról, meghagyhatja, hogy mely gyógykezeléseket részesít előnyben, és milyen korlátokkal, kifejezheti kívánságát azzal kapcsolatban, hogy hol akar meghalni, és halálát megelőzően milyen lépéseket tegyenek, valamint nyilatkozhat arról, hogy halálát követően felajánlja-e szerveit szervátültetésre.

Az orvos megválasztása:Az orvos megválasztásakor a betegnek érdeklődnie kell az élete utolsó szakaszára vonatkozó ellátást illetően: elég nagy tapasztalata van-e az orvosnak haldokló betegek ellátásában; minden helyszínen - kórházban, bentlakásos intézményben, otthon - gondoskodik-e az orvos a beteg ellátásáról; az orvos az élet utolsó szakaszában teljes mértékben kezeli-e a tüneteket (palliatív ellátás); ismeri-e az orvos az adott településen elérhető házi egészségügyi, fizikoterápiás, foglalkozás-terápiás ellátások lehetőségeit, hogy ki biztosítja és hogyan fizetik azokat, valamint hogy a beteg és családja hogyan kaphat szükség esetén kifejezettebb segítséget. Gyakran többre értékelik a beteg és családja, valamint az orvos között fennálló hosszan tartó kapcsolatból adódó bizalmat, mint az orvosnak e kérdésekben való tapasztaltságát, amennyiben az orvos felajánlja, hogy konzultál a megfelelő szakemberekkel.

Az ellátás jellegének megválasztása:Az ellátás jellege alatt annak finanszírozási módját, vagyis a biztosítás és a korlátozott ellátás rendszerét, valamint az ellátást végzőket, az orvosokat, a kórházat, a bentlakásos intézményeket és az otthoni ellátást biztosító szolgálatokat értjük. Segítséget nyújthat a betegnek, ha orvosoktól, ápolóktól, más betegektől és családoktól, szociális munkásoktól, eset-ügyintézőktől érdeklődik a számára megfelelő ellátás felől: milyen lehetséges gyógykezeléseket jelent az adott ellátás; milyen információk nyerhetők a szóba jöhető gyógykezelések elismertségéről; hogyan lehet felvenni a kapcsolatot olyan betegekkel, illetve családtagjaikkal, akik már részesültek az adott ellátásban; milyen kísérleti stádiumban lévő gyógymódok jöhetnek szóba; más betegek az ilyen gyógymódokkal milyen eredményt értek el; hogyan kell fizetni az ilyen gyógymódokért.

A gyógykezelés megválasztása:Leggyakrabban két lehetőség jön szóba: a koraibb halál esetén a személy viszonylag jobb állapotban maradhat élete utolsó szakaszában, illetve ha az élet hosszát intenzívebb gyógymódok alkalmazásával némileg megnövelik, az rosszabb állapottal és az önállóság elvesztésével járhat. Mindazonáltal a haláluk előtt álló betegek és családjaik úgy érezhetik, hogy ha esély van az élet meghosszabbítására, akkor az erre szolgáló gyógymódot ki kell próbálniuk még akkor is, ha a gyógyulásra nincs valós remény. Döntéseiket világnézeti szempontjaik, értékrendjük és vallásos meggyőződésük alapján hozzák. Az élet utolsó szakaszának egészségügyi ellátásával kapcsolatos óhajaikat jóval azelőtt kell közölniük, hogy arra valamilyen válságos helyzet miatt elengedhetetlenül szükséges lenne.

A halála előtt álló beteget olykor rábeszélik, hogy kíséreljen meg még egy utolsó gyógymódot, ami azonban gyakran csak azt eredményezi, hogy a beteg utolsó napjai a mellékhatások kellemetlenségeivel telnek anélkül, hogy igazán értékes időt sikerülne nyernie. Helyesebb, ha a beteg és családja fenntartásokkal fogadja az ilyen gyógymódokat. Sok esetben a halált megelőző időszakban az ellátás hangsúlyát teljes mértékben a beteg komfortérzésének biztosítására kell helyezni úgy, hogy ne legyenek szenvedései.

Egyes döntések kevésbé jelentőségteljesek, mint amilyennek tűnnek; ilyen például az, hogy a beteg hozzájárul-e újraélesztéséhez - mely az egyetlen olyan beavatkozás, amit kórházban automatikusan elvégeznek (hacsak előzetesen nem rendelkeztek másképp). Az újraélesztés megkísérlését tiltó rendelkezés azok számára fontos, akiknek közeli halála várható, és így e nehéz döntés nem hárul a családra. Az újraélesztési kísérlet nyilvánvalóan nem használ annak a haldokló betegnek, akinek rövidesen leáll a szívműködése és légzése megszűnik (szív-tüdő leállás). Előzetes rendelkezésben vagy az orvossal történt megbeszélés alapján - ilyenkor az orvos feljegyzi a szükséges utasítást - lehet megtiltani az újraélesztés megkísérlését. A csöveken bejuttatott tápanyag és folyadék (mesterséges táplálás és folyadékpótlás) nem mindig kedvező a haldokló beteg esetében, és alkalmazása előzetesen ugyancsak megtiltható.

Hasonlóképpen meghatározható, hogy hol tartózkodjon valaki élete utolsó napjaiban. A család kívánsága lehet például, hogy a beteg a kórház helyett otthonába kerüljön, megszokott környezetébe, támogató légkörbe. A családtagok feltétlenül ragaszkodjanak ahhoz, hogy az orvosok és az ellátásban résztvevők együttműködjenek ezen kívánságok átgondolásában, és azokat tartsák tiszteletben. Némely esetben a kórházi tartózkodást határozottan elutasíthatják.

Döntés szervek adományozásáról:A halála előtt álló személy felajánlhatja szerveit a halála utáni szervátültetésre. Lehetőség szerint az ilyen döntést a családdal egyetértésben kell meghozni. A krónikus betegség következtében haldoklók esetében általában csak szaruhártya, bőr és csont felajánlása lehetséges. Azok esetében, akiket váratlanul ér a halál, egyéb szervek - például: vese, máj, szív és tüdő - adományozása is szóba jöhet. Ahhoz, hogy valaki donor legyen, általában csak az szükséges, hogy aláírjon egy szabályos adományozási nyomtatványt, és közölje kívánságát orvosával. A szerv-adományozással kapcsolatos szokásos aggodalmak csökkenhetnek, ha figyelembe veszik, hogy a beavatkozás nem befolyásolja a holttest kinézetét a temetésen, és sem az adományozónak, sem családjának nem kerül pénzbe, valamint a szervet kizárólag a halál beállta után távolítják el.