MSD Orvosi kézikönyv a családban, Főszerkesztő: Mark H. Beers, MD
Kereséshez »
Tartalomjegyzékhez »
Mellhártyagyulladás
A pleuritisz a mellhártya
gyulladása.
Pleuritisznek nevezik, ha valami (általában vírus vagy baktérium) irritálja a
mellhártyát, mely ennek következtében gyulladásba jön. A mellhártyát bizonyos autoimmun
betegségek (például a szisztémás lupusz eritematózusz) is irritálhatják. Pleuritisz úgy
is kialakulhat, hogy a tüdőből vagy a szervezet más területéről származó daganat
ráterjed a mellhártyára. Mellhártyagyulladást okozhat az azbeszt belégzése, vagy ritkán
bizonyos gyógyszerek, mint a nitrofurantoin és a prokainamid is. A mellűrben folyadék
szaporodhat fel (ez az állapot a pleurális folyadékgyülem vagy pleurális effúzió), de az
is előfordul, hogy nem szaporodik fel folyadék (száraz pleuritisz). A gyulladásos
folyamat gyógyulásával a mellhártyák visszanyerhetik eredeti állapotukat, de előfordul,
hogy összenövések alakulnak ki, és a mellhártya lemezei összetapadnak.
Panaszok, tünetek és kórisme
A pleuritisz leggyakoribb tünete a mellkasi fájdalom (pleurális fájdalom), mely
hirtelen is felléphet. A fájdalom minősége változó, a bizonytalan kellemetlen érzéstől
egészen az intenzív szúró fájdalomig terjedhet. Előfordul, hogy a fájdalmat a beteg
csak mély légvételkor vagy köhögéskor érzi, de a fájdalom lehet folyamatos is, melyet
a mély légvétel és a köhögés tovább fokoz. A fájdalmat a mellhártya külső lemezének a
gyulladása okozza, és a beteg általában a mellkasban érzi, közvetlenül a gyulladás
helye felett. A fájdalom azonban megjelenhet a has felső részében vagy a nyakban és a
vállban is - a mellkasi fájdalommal együtt, vagy anélkül. 
A légzés gyakran gyors és felületes, mivel a mélyebb légvét fájdalmat okoz; a
fájdalmas oldalon az izmok kevésbé mozognak, mint az ellenoldalon. Ha nagy mennyiségű
folyadék szaporodik fel, és elválasztja a mellhártya lemezeket egymástól, a fájdalom
meg is szűnhet. A nagy mennyiségű folyadék akadályozza az azonos oldali, vagy mindkét
tüdő kitérését, így légzési nehezítettséghez vezet.
A pleuritiszt az orvos általában könnyen felismeri, annyira jellegzetes a pleurális
fájdalom. Sztetoszkóppal az orvos nyikorgó, dörzsöléshez hasonló zörejt hall
(pleurális dörzszörej). Bár a mellkasröntgen a pleuritiszt nem mutatja ki, látható
lehet a mellűrben a folyadék felszaporodása vagy a pleuritiszt kiváltó ok.
Kezelés
A pleuritisz kezelése a kiváltó októl függ. Ha baktérium okozta fertőzésről van szó,
antibiotikumot kap a beteg. Ha vírusfertőzés az ok, a fertőzést külön kezelni nem
kell. Ha autoimmun betegség, például szisztémás lupusz eritematózusz áll a háttérben,
kortikoszteroid kezeléssel a pleuritisz általában gyorsan megszűnik.
A kiváltó októl függetlenül nem-szteroid gyulladáscsökkentő gyógyszerekkel a mellkasi fájdalmat enyhíteni lehet. A kodein és a többi
opiát szer erős fájdalomcsillapítók, de a köhögést is elnyomják, ami előnytelen
tulajdonság, tekintve, hogy a mély légvételek és a köhögés segít megelőzni a
tüdőszövet öszszeesését és a következményes tüdőgyulladást. A pleuritiszes betegnek
jót tesz a mély légzés és a köhögés, ha a fájdalom ezt lehetővé teszi. A köhögéskor
jelentkező fájdalmat enyhítheti, ha a beteg vagy ápolója egy párnát szorít a mellkas
fájdalmas területéhez. Súlyos mellkasi fájdalom esetén az egész mellkast széles, nem
tapadó, rugalmas kötéssel lehet körbetekerni. A mellkas kitérését csökkentő kötés
azonban fokozza a tüdő összeesésének (atelektázia) és gyulladásának a kockázatát.
