Sokak számára nehéz haldokló beteggel nyíltan beszélni a halálról, mivel helytelenül azt feltételezik, hogy aki haldoklik, az nem akar állapotáról beszélgetni, és az ilyen beszélgetés megbánthatja. Ezzel szemben a családtagoknak továbbra is tartaniuk kell a kapcsolatot a haldoklóval, és a különböző döntések meghozatalába is be kell őt vonni. A következő tanácsok segítséget nyújthatnak abban, hogy miképpen lehet zavartalanabbul közeledni a haldokló beteghez:
- Hallgassuk meg, hogy a beteg mit mond. Inkább ilyen kérdést tegyünk fel: "Mire gondolsz?", mint hogy megpróbáljuk olyan szavakkal lezárni a párbeszédet, mint: "Nem szabad ilyeneket mondanod!".
- Beszéljünk arról, hogy a beteg hogyan képzeli el családja jövőjét jóval halála után, és tereljük a szót a halál időpontjához egyre közelebbi eseményekre. Ez lehetővé teszi azt, hogy olyan aktuálisabb problémákat hozzunk szóba, mint az illetőnek temetésével kapcsolatos kívánságai, vagy a szeretteiről való gondoskodás.
- A haldoklóval együtt idézzük fel a múltat, egyúttal élete nagyrabecsülését is kifejezve.
- Akkor is beszéljünk a haldoklóhoz, ha ő már nem képes beszélni. Egyéb módon is kommunikálhatunk a beteggel: megfoghatjuk kezét, átadhatunk üzenetet, vagy egyszerűen csak mellette maradva is vigaszt nyújthatunk.
